A romániai magyaroknak, sajnos, az eddigi államelnökökkel nemigen volt szerencséjük. Általában két rossz között kellett választaniuk, és akit jobbnak hittek, arra szavaztak, de nem lehet tudni, nem lett volna-e jobb, ha a rosszabbnak tűnőt választják, mert lehet, az jobb lett volna. Első elnökünk, Ion Iliescu elsőként vádolta szeparatizmussal a magyarokat, és azóta is azt tartják róluk, hogy állambiztonsági kockázatot jelentenek. Következő elnökünk, Emil Constantinescu azt mondta, hogy „legyőzte a rendszer”, ahelyett, hogy ő uralkodott volna rajta. Aztán jött a (kalóz)kapitányként viselkedő Băsescu. Ő Tusványoson annyi autonómiát ígért Székelyföldnek, mint amennyit Caracalnak. No, de hát nem tehetett róla, ha Caracal nem akart autonómiát. Utána a magyarok minden bizalmukat Klaus Iohannisba vetették, mint tavasszal a magot a gazdák a földbe, de bizodalmuk kárba veszett.

Egy szociológus a Konrad Adenauer Alapítványnak készített tanulmányt, amely szerint a vidéki hölgyek leginkább egy elefánttípusú, védő, erős elnököt szeretnének. A városban élők inkább macskatermészetűt, aki talpra eső, ügyes, gyors, intelligens. A férfiak oroszlán- vagy medvealkatú elnököt akarnának, tiszteletet parancsolót, tekintélyeset, aki maga köré tud gyűjteni egy csapatot. (Biztosan, hogy levadássza a zsákmányt, amelyből csapattársai is kapnak.) Sokan nem tartják elég jónak, nem tisztelik a két lehetséges jelöltet, a mostani miniszterelnököt, Marcel Ciolacut – bár a választók 24 százaléka mégis rá szavazna – és a volt kormányfőt, Nicolae Ciucăt, valamint az európai főügyészt, Laura Codruța Kövesit sem. Előbbi 12 százalékot, utóbbi 9 százalékot kapna. (Az adatok az INSCOP közvélemény-kutató eredményei.) Vannak, akiknek tetszenek, vannak, akiknek nem, amint a közmondás is mondja: kinek a pap, kinek a paplan. A NATO főtitkárhelyettesének, Mircea Geoanănak lenne állítólag a legnagyobb esélye az elnökségre 26 százalékkal. Az a szerencséje, hogy nem kötődik a levitézlésben levő pártokhoz. Ő egyszer már szinte elnök lett, amikor Băsescu ellen harcolt az elnökválasztáson. Akkor pezsgőt is bontott este a győzelem örömére, aztán reggel vissza kellett dugni a palackot. Jó lenne, ha ő nyerne, így helyette egyenesen főtitkárnak mehetne Iohannis a NATO-ba. A két lehetséges jelölt, Marcel Ciolacu és Nicolae Ciucă egyelőre hallgat államelnöki álmairól. Ciolacu szerénykedik, mondván, hogy azt sem tudja, jelentkezik-e jelöltként, mert most miniszterelnöknek lenni a nagy kihívás, és arra kell összpontosítania. Az elnökjelöltségről majd a június 9-i választások után beszélnek Ciucăval, aki szintén hallgat, mint a csuka.

Azok, akik Iohannisra szavaztak öt éve, Ciolacut „kellemetlen, komolytalan, korrupt, tolvaj politikai parvenünek” tartják. Azok, akik Moldvában nem a szélsőségesekre (AUR-ra, Șoșoacăra) szavaznának, „smekkernek, megalkuvónak, gyenge, hazug populistának” nézik. De a legszegényebb faluban, ahol a kutatásokat végezték, „komolynak, karizmatikusnak és tevékenynek” látják. Nicolae Ciucăt Erdélyben és Moldvában viszont egy „bábfigurának”. Különösen Moldvában azt állítják legtöbben, hogy nem megfelelő, karizma nélküli, alávetett, fura, „eltompult”. A bukarestiek jobb szemmel nézik, mert felsőbb iskolát végzett, és becsületes, fegyelmezett, komoly vezetőnek látják, szeretik, mert katonaember.

Az AUR-os George Simion is elnök lehet (támogatottsága 23 százalék), és ha bejut a második fordulóba, egyszerű lesz az erdélyi magyaroknak, mert akkor a másik jelöltre szavazhatnak, akiben aztán, ha végül is győz, ugyanúgy csalódhatnak, mint a korábbi elnökökben.

Az RMDSZ elnöke nem indul az államelnök-választáson, de nem kell elkeserednünk, mert megígérte, hogy az EP-választások után döntenek az államfőjelöltről. Így lesz, akire szavaznunk. (Kelemen Hunor 3 százalék eséllyel indulhatna.) Aztán, ha nem sikerül magyar államelnököt választani az első fordulóban, majd szavazatainkért ígér valamit az egyik államelnökjelölt, amit majd elfelejt, mi viszont nem felejtjük el ezt neki.

Fotó: Facebook / Mircea Geoană