Az EP-jelöltek névsorát böngészve két dolog szembetűnő. Egyrészt az, hogy mind a pártok, mind a közösen induló szövetségek arra törekedtek, hogy a jelöltlista segítségével lerendezzék, elsimítsák az alakulaton belüli és az egymás közötti konfliktusokat – az EP-jelöltek listája afféle kompenzáció vagy inkább mérgezett alma némelyik befolyásos emberüknek, akiket a jelenlegi pártvezetés inkább távol tartana a döntéshozó szervektől. Ezt látjuk a PSD–PNL listáin: Mihai Tudose, illetve Rareș Bogdan vélhetően nem csak azért került a névsor élére, hogy úgymond húzónevek legyenek, hanem azért is, mert a két pártelnök, Marcel Ciolacu, illetve Nicolae Ciucă jobbnak látta őket Brüsszelbe küldeni, semhogy Bukarestben szervezkedjenek. Ugyanez a helyzet a Jobboldali Szövetségben: az EP-jelöltlista első helyein két exelnököt is találunk Dan Barna és Eugen Tomac személyében. Az RMDSZ esetében inkább a területi egyensúly elve érvényesült a szelekcióban, a szövetség két tapasztalt jelöltet állított a lista élére Winkler Gyula és Vincze Loránt személyében. Eddigi tevékenységük alapján mindkét jelöltnek van elképzelése az Európai Unió működéséről, jövőjéről – ha nem magyar szemüvegen át, a magyar érdek felől néznénk a jelöltlistákat, minden bizonnyal akkor is lenne keresnivalójuk az Európai Parlamentben. A tapasztalt, kipróbált jelöltek előtérbe helyezésének azonban kockázatai is vannak: az emberek megszokták már őket, új szavazókat emiatt talán nehezebb bevonzani – pedig erre nagy szükség lesz.

A névsorokat böngészve azonban a legszembetűnőbb, hogy magyar ember számára olybá tűnhet, mintha csak az AUR szállna versenybe a Romániának járó 33 európai parlamenti képviselői tisztség elhódításáért. Minden román parlamenti párt jelöltlistájának élén vagy valamely befutónak számító pozíciójában vannak ugyanis olyan jelöltek, akiknek nevéhez bősz magyarellenes megnyilvánulások köthetőek. Mintha az is kritérium lett volna a szelekciónál, hogy ki utálja jobban a magyarokat. Rareș Bogdan habzó szájú kirohanásai már műsorvezetői korszakában emlékezetessé váltak, Mihai Tudose kormányfőként tett, székely elöljárókat akasztó nyilatkozata pedig jobb helyeken azonnal véget vetett volna bármilyen politikai karriernek. Az AUR-ról külön kár is beszélni, de talán nem árt tudni, hogy az ő listájukon a magyar feliratok és szimbólumok legádázabb ellensége, a szolgálatos feljelentő Dan Tanasă áll az első helyen. Nem sokkal szívderítőbb a jobboldali ellenzéki szövetség kínálata sem: a lista harmadik helyén az az Eugen Tomac áll, aki több más nyilatkozata mellett azzal tette magát nevetségessé, amikor hadat üzent a Székelyföldi legendárium csapata által kiállított legendatérképeknek.

Milyen jó, hogy az említettek elmennek Brüsszelbe, legalább megszabadulunk tőlük! – adná magát a replika. De a romániai politikai életet ismerve igencsak korai lenne az öröm: marad itthon is éppen elég magyarellenes politikus. Ráadásul felmerül a kérdés: vajon milyen kép alakulhat ki az Európai Parlament tagjaiban a romániai magyarságról, ha mondjuk Dan Tanasătól vagy Rareș Bogdantól tájékozódnak?

Fotó: Facebook / Nicolae Ciucă