A romániai alkalmazottak alig 12 százaléka kapott legalább az infláció mértékének megfelelő béremelést 2023-ban, ugyanakkor 58 százalék azt tervezi, hogy külföldön vállal munkát idén – derül ki a Randstad Romania Employer Brand Research felmérésének napokban közzétett eredményeiből. Hiába hát a szorgos politikai propaganda, nem élünk jobban, sőt – és még mindig nagyon sokan (vagy egyre többen) hagynák el e kies hazát nagyobb fizetésért, magasabb életszínvonalért.
Ez a hivatalos statisztika, a valóság még ennél is zordabb. Hiszen a zsebünkön érezzük, az elmúlt esztendőben a drágulás nem 12 százalékos volt, hanem jóval nagyobb, és azt is tudjuk, hogy egyeseknek – főleg az állami alkalmazottaknak – emelkedett valamelyest a bérük, de a magáncégek nagy része a frissen megnövelt adóterheket nyögi, képtelen volt a kötelező minimálbér-emelésen túl az alkalmazottak juttatásait gyarapítani. Így nem csoda, hogy sokan – főleg a fiatal, szakképzett munkaerő – máshol keresik a jobb boldogulás esélyét. Ha pedig elmennek, akkor adólejeik már nem a román államkasszát gazdagítják, nem az itthoni nyugdíj-, illetve egészségügyi rendszer fenntartásához járulnak hozzá – és be is zárul az ördögi kör.
Egyre kevesebben vagyunk, kiknek el kellene tartanunk a túlméretezett román közigazgatási apparátust, a mind pénzéhesebb államot. Papíron hiába dübörög a gazdaság, fölöslegesen szólnak a hivatalos statisztikák 1500–2000 eurós bruttó átlagbérről, ha a gürcölő kisemberek többsége ebből mit sem érez, és legfeljebb minimálbért visz haza. Hiába elégedett a kormány, az államelnök, ha a fiatalok nem látják az itthoni megélhetés lehetőségét, és inkább nyakukba veszik a világot a szebb jövő reményében.
A tavaly nyári adatok szerint 5,7 millió honfitársunk külföldön él, dolgozik, az utolsó tíz esztendőben negyedmillióan szaporították a diaszpóra sorait, és 2022 rekordév volt, amikor 50 ezren hagyták el az országot. 2023-as hivatalos adat még nincsen, de félő, a távozók száma újabb csúcsokat döntött. Hazacsábítani őket az üres választási ígéretek – legyenek bár hangzatosak, szépek – igen kevesek.
Olybá tetszik, a román politikum ezzel az egyre akutabb, jelentősebb gonddal nem kíván foglalkozni. Az országot vezető vagy vezetni akaró mindentudóknak nincsenek ötleteik a folyamat megállítására, lassítására. Mert ahhoz, hogy itthoni jövőt lássanak maguknak a fiatalok, nem elég a papíron szereplő adatokat, a fényezett statisztikákat lobogtatni. Sokkal jobb oktatási rendszerre volna szükség gyermekeik számára – egyik jelentős indoka az elvándorlást választóknak –, olyan egészségügyi rendszerre, amely megelőz, gyógyít és nem megbetegít, eltemet, elfogadható színvonalú szolgáltatásokra, méltányos fizetésekre, nyugdíjakra.
Pillantsunk vissza az ördögi körre: Románia szép lassan kifogy a tehetséges, fiatal munkaerőből, azokból, kiknek itthon kellene gyermeket szülni, országot építeni. Kifogy, mert csak ígéri, de nem biztosítja a méltányos, európai színvonalú megélhetést. Nélkülük azonban egyre kiöregedő társadalmával nem is lesz képes erre. Stratégia kellene rövid, közép- és hosszú távon, ám erről még idén, a sokválasztásos évben sem hallani. Bizonyára azok is elmentek már, más tájakat gazdagítanak, akik jobban, tehetségesebben vezethetnék az országot.
Fotó: Pixabay