Látszólag a történet felettébb egyszerű: egy állami intézmény több kifogást támasztott a szobor és annak felállítása kapcsán, eljárt a felelős önkormányzat ellen, majd utóbbi a bírósághoz fordult jogorvoslatért, mely meghozta az egyelőre nem jogerős ítéletet, melyet a perben álló felek megfellebbezhetnek. Normálisan működő jogállamban a történet tényleg így nézne ki, és ennyiről is szólna, de sajnos, mint oly sok magyar vonatkozású ügy, ez is jóval bonyolultabb, és mint megszokhattuk, nem mentes a dühítő, helyenként undorító részletektől.

Biztosan emlékszünk még a szoboravatás körüli cécóra, amikor is a Nemzet Útja (Calea Neamului) által odacsődített, jellemzően máshonnan érkező szolgálatos román nemzetféltők még a díszmeghívottat, az akkori magyar köztársasági elnök Novák Katalint is képesek voltak kifütyülni, miközben mások mellett az itt, Székelyföldön is unalomig ismert „Egyvalami örök: Erdély Román föld” feliratot mutogatták. A nacionalista hangulatkeltés mellé slussz­poénként társult, hogy a megyei művelődési igazgatóság illetékeseinek is éppen egy nappal az avatási ünnepség előtt jutott eszébe felsorolni a kifogásaikat, melyek egy része, hogy, hogy nem, a nyelvhasználathoz kötődött, azaz a talapzaton szereplő szöveg szúrt szemet. Egészen pontosan Kölcsey Ferenc neve, valamint a magyar himnusz harmadik sora: „Nyújts feléje védő kart”. E két „apróság” talán elég is, hogy érezzük, bizony nem egyszerű törvényességi probléma merült fel a szoboravatás körül, sokkal inkább a román hatalom által már korábban bejáratott gáncsoskodás, akadályozás, és nem utolsósorban burkolt megfélemlítési kísérlet tanúi voltunk. Mit is képzel a nagykárolyi (erdélyi) magyarság, hogy csak úgy egyszerűen szobrot állíthat magyar felirattal román földön a környék nagy szülöttének, aki történetesen a magyar himnusz szerzője is?! És ha már megakadályozni nem tudták, legalább rontsák el az ünnepet, előbb a kifogásokkal, aztán a bírsággal, majd a nyílt provokációval.

A fentiek tudatában a nagykárolyi önkormányzat mindenképp dicséretet érdemel. Mert felvette a kesztyűt a bírság ügyében, és noha a nagyváradi bíróság ítélete még nem jogerős, az máris győzelemnek vehető. Diadal, mely egyben erős üzenet mindazoknak, akik továbbra is úgy gondolják, provokációval, uszítással megfélemlítésnek is beillő, gyakran a túlkapás határát súroló hatósági fellépéssel, bírságokkal rávehetik a magyar közösséget, hogy elfogadja a másodrangú állampolgári státuszt, lassan, de biztosan feladva nemzeti identitását. Az üzenet pedig egyszerű: nem engedünk, nem hátrálunk, mert mi is itthon vagyunk.

A nagykárolyi Kölcsey-szobor múlt évi avatója. Fotó: Facebook / RMDSZ / Gönczy Tamás