A tintagombák a gombavilág bohém kis teremtményei. Intenzíven élik rövid, sokarcú életüket. Sepsiszentgyörgyön bárhol beléjük botolhatunk. Az április 11-én bemutatott házi tintagomba után ismerjük meg még két korai fajukat.
Kerti tintagomba
Mindenfelé elterjedt, egyik leggyakoribb városi gombánk. Latin neve: Coprinellus micaceus.
3–4 cm magas kalapjával a szerényebb termetű tintagombák közé tartozik. A sárgás, okkerbarnás kalap felülete hosszan bordás, többnyire gyűszű alakú. Lemezei nagyon sűrűek, fiatalon szürkések, majd hamarosan sötétülnek.
Élő vagy elhalt fa tövén, korhadó tuskón, eltemetett faanyagon vagy annak közelében fejleszt kisebb-nagyobb csoportokat. Nagy kedvence az akác, azt követi a vadgesztenye és a zöld juhar. Sepsiszentgyörgyön általában április második felében jelenik meg és terem egészen november végéig. Gyorsan reagál a csapadékra, kiadósabb esőzések után hamar felbukkan.
Fiatalon ehető, de törékeny, romlékony húsát vidékünkön nemigen fogyasztják.
Ráncos tintagomba
Latin neve: Coprinopsis atramentaria. Nagyobb termetű tintagomba, kalapja kiterülve akár a 8–10 cm átmérőt is elérheti. Kalapbőre fényes, selymes, hamu- vagy barnásszürke színű, közepén néha sötétebben pikkelykés. Lemezei sűrűek, egymáshoz szorosan simulnak, szélesek, fiatalon szürkésfehérek, élük ezüstös, később megfeketednek, elfolyósodnak. A tönk fehéres, selymes fényű, üreges, csuklósan kifordítható a kalapból, alsó harmadában gyenge gyűrűszerű zónával.
A városban elég gyakori, mind a központi övezetben, mind a város peremén. Többnyire tömött csoportokban, tápanyagban gazdag talajon, eltemetett faanyagon, öreg gyökereken vagy korhadó tuskók közelében jelenik meg. Feltételesen ehető, koprintartalma miatt alkohollal együtt fogyasztva mérgező. A koprin gátolja az alkohol lebomlását a szervezetben, ami kipirulást, izzadást, remegést, heves szívdobogást okoz. A tünetek azonban 2–4 óra múlva maguktól elmúlnak, terápiára nincs szükség.
Farkas János
(folytatjuk)
