Demeter J. Ildikó
Sugásfürdő felé még ki sem kell menni a városból: a gyurgyalagok fészkelőhelye alatt – tehát védelemre szoruló területen –, a löszfal tövében levő gödörben nagy halom szemét éktelenkedik. Nem ám napi hulladékok, hanem mosógépmaradványok és egyéb limlomok – állapotukból ítélve elég régóta. Nem csoda, mert az útról nem látszik semmi belőlük, csak egészen közelről.
Tovább megjelent egy másik, kisebb rakomány is, ez már egyszerűen a fák tövébe ürítve. Aztán egy tisztább szakasz következik, de a Păiuș David sírja körüli árkokban, mélyedésekben ismét találni szemetet, bár ez már a szokásos: műanyag, fém- és üvegpalackok, egyéb csomagolóanyagok várják az enyészetet a szabad ég alatt.
Az erdőben ismét új arcát mutatja a szennyező emberiség: ott már háztartási hulladékokba és kiselejtezett ruhaneműbe is bele lehet botlani, de gumikerék, ilyen-olyan alkatrész is kikandikál a tavaszi virágok közül. Egy ösvényen egy szekeret biztosan meg lehetne rakni a szeméttelepre való holmival, és az a gyanúm, hogy szekérrel is érkeznek, mert ugyan ki cipelne fel gyalog ilyesmiket fél-, sőt, másfél órányi járásra? Kézben, kis hátizsákban le sem lehet hozni ezt a mennyiséget. Pedig nem kellene ott maradnia, és egy része biztosan le is jön, hiszen erdőtakarítást is szerveznek időnként Sepsiszentgyörgyön. De valahogy elejét is kellene venni a hasonló szállítmányok kihordásának, meg kellene akadályozni a lerakást is. Szerencsére van jó példa helyben: az Olt partján elhelyezett webkameráknak köszönhetően három év alatt egyötödére csökkent a hulladék. Micsoda örömhír! Csak ragadós legyen.
A színpompás gyurgyalagok amúgy is megérdemelnének egy – akár élőben, nyilvánosan is követhető – webkamerát. Nemsokára érkeznek.
A szerző felvétele
