PAPP ANTAL, Sepsiszentgyörgy. Oda jutottunk, hogy a robogósok lettek a közutak szélhámosai?! A rendőrség közli, hogy egy hét alatt 28 robogóst bírságolt meg, mert nem tartották be a szabályokat, azaz legtöbb esetben nem volt bejegyezve a jármű. Idős koromra vásároltam egy 50 köbcenti hengerűrtartalom alatti, 20 éves KTM-et, egy úgynevezett kecskét, hogy hamarabb elérhessek a kórházba vagy a piacra. A rendőrség által közöltekből tudtam meg, hogy milyen kötelezettségeim vannak: be kell jegyezni a robogót, forgalmi tanfolyamot kell elvégezni. Törvénytisztelő ember vagyok, megteszek mindent. Ám az a mód, ahogyan ezt tudomásomra hozzák, az felháborító. Eleget éltünk fenyegetettségben, most, a rendszerváltás után annyi évvel már joggal elvárjuk, hogy a fenyegetést tegyék félre! Meg lehet azt oldani kulturáltabban is.
K. ZS., Sepsiszentgyörgy. Osztálytalálkozónkra kellemes helyet keresve, a Tulipán vendéglő mellett döntöttünk, mert több alkalommal is jól éreztük ott magunkat. Januárban lefoglaltuk, és 50 lejjel megelőlegeztük a nagytermet. Nagyon kedvesek voltak, megmutatták a termet, ismertették a menüt, és mi tervezgettük, ki hol fog ülni. Felfogadtuk az ott muzsikáló zenekart is, mert tetszett az általuk teremtett hangulat. A júliusi találkozóig többször ültünk be szórakozni, szervezkedni, és még márciusban biztos volt, hogy a nagyteremben fogunk mulatni. A pontos létszámmal egy héttel a bankett előtt kellett jelentkeznünk, és ekkor jött a bökkenő. Gondosan, pontosan feljegyeztek mindent, készítettek volna ételt vegetariánusnak, szombatistának meg diétásnak is, csak épp nem az általunk megelőlegezett helyiségben szolgáltak volna fel, hanem a kisteremben, mert a nagyot időközben kiadták egy esküvői ünnepségnek. Nagyon csalódottan hagytuk el a vendéglőt, és többen bánatos szívvel feküdtünk le, hogy magas növésű sporttársaink nem fogják ott jól érezni magukat. A következő napokban fejvesztve rohangáltam körbe a várost, hogy nem mondta-e vissza valaki valahol a foglalást? Természetesen, senki. Utoljára a Szentgyörgy pince főnökéhez fordultunk, aki kis ügyességgel, átszervezéssel helyet teremtett nekünk, és mindent elkövetett, hogy mindenki jó érezze magát reggelig. Udvariasak, készségesek voltak a pincérek, nagyon bőséges és finom ételeket főztek a szakácsok, és a legjobb érzés az volt, hogy a végelszámolásnál banira találtunk. Köszönjük nekik és a zenész párosnak is, hogy itthoni és külföldről hazaérkezett osztálytársaink szép, kellemes emlékekkel térhettek haza. A Tulipán vendéglő főnökeitől bocsánatot kérünk, hogy nemtetszésünket azonnal nem közöltük. Megkaptuk érte méltó büntetésünk, mert nem adták vissza a minket megillető pénzösszeget, és nagyon rossz estét szereztek, amikor vissza mertük kérni.
BOLDIZSÁR BÉLA, Bélafalva. Majdnem mindig csak a rossz dolgokról számolok be a nyilvánosságnak — most azonban egy példás összefogásról és annak eredményéről szeretnék szólni. Kicsiny falunk lakosai — hat-hét család kivételével mindenki — odatették a megspórolt pénzecskéjüket, és egy év alatt tető alá hoztuk a ravatalozót Vatány Gábor plébános úr vezetésével. A hivatalos átadásnál a plébános úr részletesen ismertette a munkálatokat, kiemelve pár személyt, kik több napon keresztül dolgoztak ingyen. Közösségünk ezen a téren sok nagy községet maga mögé utasított! Tudom, hogy van, ahol az önkormányzat vállalta fel a ravatalozó elkészítését, de nálunk a hívek adakozásából épült fel, mindössze pár napos segítséget ajánlott és adott is a polgármesteri hivatal. Nagyon töprengtem, hogy a plébános úrnak, Vatány Gábornak köszönetet mondjak-e, de ott, a helyszínen elálltam ettől. Így utólag azért csak bánom, hogy nem tettem meg. Azt hiszem, azzal nem sértek meg senkit, ha a falucskánk nevében köszönetet mondok áldozatos, maradandó munkájáért.
