Tömény irodalomórának vagy inkább kultúrtörténeti előadásnak is beillett volna Radu Vancu költő, író szerda délutáni közönségtalálkozója: a rendkívül szerteágazó tevékenységet folytató szerző egy-egy „ártatlan” kérdésre hosszú, kimerítő, az irodalomból, egyetemes zenetörténetből, képzőművészetből vett példákkal illusztrált, idézetekkel alátámasztott válaszokat adott, mindent valójában egyetlen cél érdekében – hogy meggyőzze a nagyszámú hallgatóságot, minden látszat ellenére az ember mégiscsak alkotásra, és nem rombolásra teremtetett.
Radu Vancu legújabb, Kaddish című verseskötetének bemutatására kapott meghívást a Szent György Napok kulturális rendezvényére, beszélgetőtársa, Adrian Lăcătuș irodalomkritikus a szerzőt bemutatva úgy értékelte, Radu Vancu most van alkotói csúcspontján. Kifejtette, bár több irodalmi műfajt használ, számára mégiscsak a vers a legfontosabb alkotói kifejezésmód, „mindig onnan indul és oda tér vissza”. Költészetére, de prózájára is jellemző az a tisztánlátás, mely révén összekapcsolja a világ történéseit, úgy adva vissza mindezt az olvasónak, hogy az megértse: minden, ami történik, az róla szól, közvetlenül érinti.
Ami a Kaddish című verseskötetet illeti, ennek központi alakja a tragikus sorsú Radnóti Miklós költő. Radu Vancu felidézte, román fordításban csak nagyon kevés versét olvashatta Radnótinak, angol átültetésben kicsivel többet. Jó, de nem kiváló költőnek találta, később azonban változtatnia kellett véleményén. Az ukrán–orosz háború kitörésének kezdetén, az egyik ukrán tömegsír feltárásának televíziós közvetítésekor jutott eszébe, Radnótit is hasonlóképp végezték ki és temették tömegsírba Abda közelében, a másfél évvel később exhumált holttest zubbonyának zsebében találták meg a költő utolsó poémáit. Miért ír valaki verseket még olyankor is, amikor biztos tudatában van annak, hogy meg fogják gyilkolni? Ez a kérdés foglalkoztatta, ennek lehetséges megválaszolása adta a kötet ötletét: Radu Vancu szerint Radnótit is, mint számtalan más, a halál árnyékában az alkotást fel nem adó művészt az motiválhatta: nem hagyhatták, hogy a barbarizmusé legyen az utolsó szó. A földi pokolban vált igazán nagy költővé Radnóti, fejtette ki véleményét Radu Vancu, aki immár valódi csodálatot érez Radnóti iránt, miként a költő felesége, Gyarmati Fanni iránt is, aki nem érte be annyival, hogy férjét eltűntté nyilvánították, addig kutatott utána, míg az Abda melletti tömegsírban megtalálta. „Az ilyen lények, mint Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós, a kettejük közti viszony adják meg a művészet igazi értelmét” sommázta Radu Vancu, ennek mintegy bizonyításaként a Kaddish első és utolsó versét olvasva fel a publikumnak.
