Az államfő trombitájának is nevezett miniszterelnök ritkán szólal meg, akkor is csak közhelyeket mond, a válsággal takarózik — fenyegetőzik, takarékosságot kér, miközben egy-egy minisztérium, a parlament két háza és az elnöki hivatal továbbra is úszik a pénzben, s a megszorításokat, mint kiderült, csak a kisembereknek kívánják. A kedvenc minisztériumok, intézmények a tavalyinál is több pénzt kapnak, míg a kutatási központok, az akadémia, a művészeti intézmények nem biztos, hogy túlélik a válságot, s az oktatás, az egészségügy sem néz könnyű, fejlődéssel kecsegtető év elé. Közben kiderül, az erőszak, a szervezett bűnözés behálózta az igazságszolgáltatást, a rendőrséget. Brassóban nem akadnak a kettős gyilkosság kitervelőinek, végrehajtójának a nyomára, s a Bukarest melletti fegyverrablás körülményeit, tetteseit is egyre sűrűbb homály fedi. Ráadásul a maffiával összefonódott magas rangú rendőrségi és pártvezetők belügyminisztert belügyminiszter után buktatnak meg. Az ugyanis mára nyilvánvalóvá vált, hogy Liviu Dragnea nem azért adta be lemondását, mert kevésnek találta a minisztériumának kiutalt pénzt, hanem mert még az ő nem túl kényes gyomra sem tudta bevenni, hogy politikai parancsra olyan vezetőket nevezzen ki, akikről még a sajtó is tudja, hogy alvilági kapcsolataik vannak. Ellenszegülésre meg zsarolhatósága miatt nem vállalkozhatott.

Messziről látszik, az SZDP—D-LP-koalíció nem érzi túl jól magát. Egyelőre még mosolyognak, udvariaskodnak egymással, de nem kérdéses, mindketten arra játszanak, hogy leteperik a másikat. Lassan már a régi közmondás sem érvényes, miszerint varjú varjúnak nem vájja ki a szemét.