A gasztronómia iránt érdeklődők – és a hasukat szeretők – szombaton a Park vendéglő kertjét töltötték meg. Amikor ezt írjuk, visszafogottan fogalmazunk: helyet alig lehetett találni – pedig nem volt olcsó mulatság a nyárson sült húsból való falatozás. Jelzi a kép is, hogy Bartha Ernő ökörsütő mester igencsak érti a dolgát.
Nem is csoda, harminckét év tapasztalata áll a háta mögött. Hogy ennyi idő alatt hány borjút húzott már nyársra, rég nem számolja. Sütött itthon és külföldön, falvak népének és államférfiaknak is. Emlékezetes volt számára, amikor egy hét alatt ötöt készített el.
A jól sikerült ökörpecsenye fortélyai semmiben sem különböznek más ételek titkától: a jó alapanyag mellé türelem és tapasztalat szükségeltetik. Jelen esetben a jó alapanyagot egy belga, anyja mellett, tejen nevelkedett 220 kilogrammos borjú szolgáltatta, mint a sütőmester elmondta, húsa így olyan puha lesz, hogy akár nyersen is fogyasztható. Előkészítése három napig tartott. Pácolni kellett, annak fortélya azonban, hogy mivel, persze nem derül ki: páclével – zárta rövidre kíváncsiskodásunkat a mester. Azt viszont megtudtuk, hogy a tüzet hajnali négykor gyújtották meg, s mivel a hús egyenletes sütéséhez mindvégig erős parázsra van szükség, a minőségi szénnek folyamatosan kézügyben kell lennie.
Hogy melyik a borjú legjobb, legfinomabb része? Ízlés kérdése – mondotta Bartha Ernő. Többen szeretik a hátszínt vagy a lapocka feletti puha részeket, mások a combra esküsznek, de általában nem válogatósak az emberek, egészen biztos, hogy ennek a borjúnak minden porcikája elfogy. Háromszáz ember – mert ennyinek lesz elég – nem tévedhet.
