Kulcsár-Terza József az MPE-ről szólva úgy fogalmazott: meggyőződése, hogy jelenlétükkel nem megosztani, hanem mozgósítani fogják a magyarságot, azokat is képesek megszólítani, akik alternatíva híján otthon maradnának. A pártelnök köszönetet mondott a listavezetőknek, amiért vállalták, készek Barót érdekében dolgozni, s külön kiemelte Kisgyörgy Tündét, aki a Magyar Polgári Pártban tizenöt éve vállalt közösségi szerepet.

Kisgyörgy Tünde, a Cimbora Óvoda igazgatója úgy vélte, az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, Baróton elkelnek az olyan emberek, akik önzetlenül munkára jelentkeznek, feladatokat látnának el. Ő sem azért jelentkezett tanácstagnak, hogy tisztséget és jövedelmet szerezzen: a tanácstagi díját a gyerekeiket egyedül nevelő anyák részére ajánlja fel – jelentette ki.

Bán István nyugdíjas, függetlenként jelenleg is tanácstag; olyan emberként jellemezte magát, aki a szakmaiságot a politikum elé helyezi. Ezt az álláspontot próbálta képviselni az elmúlt négy évben is a tanácsban, ám hiába küzdött, minduntalan leszavazták azok, akik pártérdekeket követve parancsra szavaztak, ami miatt rengeteg elhibázott döntés született. A jelenlegi városvezetés közpénz millióit költötte el hiába – néha kétszer-háromszor is ugyanarra a célra, „tanulmányokra, előtanulmányokra és elhibázott tanulmányok kijavítására” – mondotta.

Most azért indul pártlistán – jelentette ki Bán István –, mert úgy véli, közösen többet lehet tenni, mint egyedül. Ha négy éve elfogadta volna a Szabad Emberek Pártjának (POL) felkérését, és megszervezte volna, hogy a függetlenek együtt induljanak, nemcsak a két független jutott volna be (Zsombori Csaba volt a másik független tanácstag – szerk. megj.), hanem mind az öten, az RMDSZ-nek kettővel, az EMSZ-nek eggyel kevesebb hely jutott volna a testületben, és valószínűleg más, jobb döntések születtek volna.
 

A tanintézmények érdekében

Velencei Piroska, a Gaál Mózes Általános Iskola magyar szakos tanárnője úgy fogalmazott, háromgyerekes anyaként és pedagógusként azért kíván tenni, hogy a gyerekek kellemes és kiegyensúlyozott környezetben nőjenek fel. Azt szeretné, hogy a gyerekek korszerű iskolába járjanak és korszerű eszközöket használva tanulhassanak. Sosem fogják támogatni például az olyan döntéseket, amelyeknek eredményeképp megszűnhet egy magyar tanintézmény. Hasonlóképpen elítélte, hogy az önkormányzat nem tett a diákdombi épület felújítása érdekében. Meglehet, hogy a katolikus egyház tulajdona – mondotta –, de valamit csak javítani kellene állapotán, mert annyira elhanyagolt, hogy akár balesetveszélytől is tartani lehet. Azzal sem lehet takarózni, hogy azért nem fontos az épület fejlesztése, mert hamarosan új épületbe költöznek, hiszen annak nincsenek meg a szükséges engedélyei.

Kisgyörgy Tünde is úgy vélte, a polgármester (Benedek-Huszár János nevét egyszer sem ejtették ki – szerk. megj.) a politikumnak próbálja alárendelni a tanügyi intézményeket. Nem ért egyet azzal, hogy az iskolákat összevonják: amelyikük elveszíti önállóságát, az az enyészeté lesz. Ő azt szeretné, hogy kisebb, de saját vezetéssel és erőforrással rendelkező iskolák legyenek, mert azok hatékonyabbak. Annak ecsetelésére, hogy a tanügyi intézmények a politikai játszmák részesei, példának a saját esetét hozta fel: miután húsz év munkája után a „patkányjárta” intézményt saját erőből és külföldi támogatók segítségével sikerült korszerűvé tennie, felajánlották annak vezetését egy ott sosem dolgozónak, csakhogy a pártérdekek ki legyenek elégítve. Háromszázötven szülő támogató aláírására volt szükség ahhoz, hogy az RMDSZ megyei vezetősége elálljon szándékától – jelentette ki.

Bán István a felesége történetével egészítette ki az iskolaügyben elhangzottakat: négy éve új polgármestere lett Barótnak, aki az általános iskola igazgatójának helyébe (Bán Annamária – szerk. megj.) a saját feleségét (Benedek-Huszár Erika – szerk. megj.) ültette, a feladatot nyolc évig ellátó igazgatót pedig „deportálta Felsőrákosra”.