Múlt héten még azon sopánkodott, hogy bár európai szinten nálunk a legkisebbek az adók (állítása bizonyítottan nem igaz), mégis Romániában a legtetemesebb az adóelkerülés (ez azonban sajnos valós). Nagyon nincs ez rendben – mondotta –, sürgősen szükség van az adóbehajtó rendszer digitalizálására, mert lám, az emberek még azt a „keveset” sem hajlandóak befizetni, meglopják az államot. Pár nappal később, a keddi kormányülésen már egészen más húrokat pengetett Marcel Ciolacu. A nyugdíjak román húsvét előtti felgyorsított kézbesítésével dicsekedve arról áradozott, hogy az első negyedévben 22 százalékkal nőttek a társadalombiztosítási befizetések és 17 százalékkal nagyobb az áfából behajtott összeg. „Biztosítok mindenkit, lesz pénz az újraszámolt nyugdíjakra” – ígérte. Nem tudhatjuk, mikor mondott igazat, de tény, Románia rosszul áll az adóbehajtásokkal, az államháztartási hiány már az év első hónapjaiban messze meghaladta a becsült értéket, jelen állás szerint a tervezett 5 százalék helyett 6,6–6,8 százalékos lehet.

Az, hogy mennyire oldja meg a digitalizálás az adóelkerülést, továbbra is kérdéses. Tény, hogy az európai államok többségében a GDP 40–45 százalékát teszi ki az adókból befolyt összeg, nálunk alig 27 százalékot. Valamelyest lehet ezt növelni a számítógépes hálózattal, de soha nem érjük el a nyugati szintet, amíg nem sikerül emelni az önkéntes adózási kedvet, amíg a járulékok befizetésének elkerülése nemzeti sportnak számít Romániában. Márpedig ehhez elsősorban arra lenne szükség, hogy lássuk, pénzünk jó helyre kerül, értelmesen használják.

Jelenleg az adófizető polgár lépten-nyomon azzal szembesül, hogy egy pazarló államot kell eltartania. Minden ígéret ellenére folyamatosan nő az állami alkalmazottak száma, és fizetésük is, tavaly az ország költségvetésének 22 százalékát béreikre fordították. Ennél többet csak Ciprus, Málta és Írország költött az állami alkalmazottakra, a büdzsé 28,9, 27,3, illetve 23,4 százalékát, ám Ciprus és Írország bevételi többlettel zárta az évet, míg Románia hatalmas, 5,68 százalékos hiánnyal. A nyugati, jóléti államok többségében az állami alkalmazottakra fordított összeg nem haladja meg a központi költségvetés 10 százalékát. Az arány Németországban a legkisebb, 5,4 százalék, Spanyolországban és Csehországban is csupán 5,8. Ugyanakkor a legszerényebb becslések szerint a romániai hivatalokban dolgozók 30 százaléka „zabot hegyez”, azaz a fizetésükre fordított összeg kidobott pénz. Miért fizetne adót önként és dalolva a feketéző kisiparos, a cégét alig életben tartó kisvállalkozó, ha azt látja, hogy fennhéjázó, lábukat lógató hivatalnokok az övénél sokkal nagyobb bérére, meg nem érdemelt különnyugdíjakra költi az állam?

Egy nagyon torz rendszert kellene alapjaiban átalakítani, erre pedig semmiféle hajlandóság nem mutatkozik Bukarestben. Országépítő közép- és hosszú távú tervek helyett egyszerűbb félrebeszélni, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal vakítani a népet.

Fotó: gov.ro