Prológus
A rozsdás börtönajtó hangos nyikorgására a lábainál falhoz láncolt, negyven év körüli nő egykedvűen nézett fel. Még ebben a kiszolgáltatott helyzetben is méltóságteljesen fordította a belépő felé hófehér, karcsú nyakát, de sötét szemének fénye mintha megtört volna.
– Meghoztam a vacsorádat, és nagyon remélem, hogy meggondoltad magad – mondta ridegen a tömlöcbe lépő szikár asszony. Hosszú, éjfekete köpenye a földet súrolta, és úgy hullámzott a lába körül, akár egy háborgó tenger. – Gondold meg jól, mit csinálsz, Boronia! Ha hajlandó vagy együttműködni, segíthetek, hogy visszakapd a szabadságodat.
– Segíteni? – nézett rá megvetően a rab. – Azt hiszed, nem tudom, hogy te juttattál ide? Felejtsd el, hogy valaha is segíteni fogok neked. Még akkor sem, ha egész életemet ehhez a falhoz láncolva kell leélnem – vágta büszkén az arcába.
– Én a helyedben átgondolnám a dolgot. Nagyon is sok veszítenivalód van!
– Fenyegetéssel nem mész semmire! Már régóta gyanakodtam rád, és megnyugtatlak, mindenről gondoskodtam.
– Mindenről? – húzta gúnyos mosolyra száját a fekete ruhás nő, s köpenye alól diadalmasan előhúzott egy könyvet. – Csak nem erre gondolsz? Hiába rejtetted el, Boronia, megtaláltam. Csak még azt nem tudom, hogyan kell használni, de előbb vagy utóbb rá fogok jönni a segítséged nélkül is. Csak idő kérdése – jelentette ki magabiztosan. – Persze mindkettőnknek könnyebb lenne, ha nem makacskodnál tovább.
– Mondtam már, Nigella, hogy nem segítek annak, aki visszaélt a hatalmával, és a helyedben nem lennék olyan biztos benne, hogy sokáig fogok itt raboskodni. Mutatok neked valamit, nővérem, a könyvvel kapcsolatban – szólt Boronia nyugodtan, és kinyújtotta a kezét a könyv felé.
Nigella izgatottan adta át neki.
– No végre, hogy jobb belátásra tértél!
Boronia lágyan végigsimította a könyv borítóját, majd kinyitotta és letette a koszos kőre.
– Ez minden? A bolondját járatod velem? – tornyosult fenyegetően a rab fölé a fekete köpenyes asszony.
– Csak egy pillanatot várj még! – intette türelemre a húga.
A következő pillanatban a könyvből fekete füst kanyargott elő, amely csakhamar betöltötte az apró cellát, és teljesen körülölelte a két asszonyt. Aztán, mintha egy tornádó tölcsére volna, a könyv hirtelen visszaszippantotta és egy szempillantás alatt elnyelte
őket, mintha sosem lettek volna.
Ekkor újra megnyikordult a börtöncella ajtaja, és egy ötéves-forma kislány lépett be rajta.
– Anyaaa! Anyaaa, hol vagy?
Választ nem kapott, mert a tömlöc teljesen üres volt. Csak egy nagy, bőrkötéses könyv hevert a földön.
(Cerkabella Kiadó, 2023)
Pifkó Célia is a SepsiBook vendége lesz idén, május 24-én, pénteken Csörgei Andrea, a Cerkabella Kiadó munkatársa kérdezi őt Kik őrzik a Hold fényét? című vakációs kalandregényéről.
