Családias légkörben mutatták be a Bod Péter Megyei Könyvtárban B. Kovács András Bukaresti napló (1978–1988) című legújabb könyvét, mely tavaly jelent meg a budapesti Kairosz Kiadó gondozásában. A dokumentumértékű kötetet olvasva betekintést nyerhetünk abba a közösségünk számára sötét korszakba, amelyben a romániai kommunista diktatúra serényen munkálkodott az ellehetetlenítésünkön és az elüldözésünkön.
Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve, hogy a szerző több mindenen folyamatosan dolgozik, Kolozsvári András néven verseket is közölt több kötetben. Jelen munka új irányt mutat B. Kovács András alkotói munkásságában, a riport- és dokumentarisztikus kötetek és versek után egy emlékirat és napló ötvözetével jelentkezett, amely nemcsak fontos adatokat, hanem személyes adalékokat is tartalmaz egy olyan helyről, Bukarestről, amely számunkra általában ambivalens fogalom, olyan „rázós” korszakban, mint az 1978 és 1988 közötti időszak – mondotta.
Boér Hunor, a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárosa azt hangsúlyozta, B. Kovács András mindig a maga útját járta, alkatából kifolyólag keményen az ember szemébe mondja az igazságot, a vizsgálatot mindig önmagával kezdi. Jelen vaskos kötete jól szerkesztett, a végén névmutató és publikációs lista van, nem könnyű olvasmány, de nehéz letenni.
B. Kovács András szerint az 1971–72-es év korszakhatár volt Románia történetében. Ekkor jött haza a „Kárpátok Géniusza” Észak-Koreából és Kínából. Nagyon megtetszettek neki azok a hatalmas népünnepélyek, amelyeket a vezéreik tiszteletére rendeztek ott az ázsiaiak. A diktátor lánya, Zoe Ceaușescu figyelmeztette akkori udvarlóját, Petru Popescu írót, hogy ezentúl nem lehet majd annyira szabadon írni, mint eddig.
B. Kovács András 1979-ben kezdte újságírói pályáját, s alig egy évvel később az ország vezetése kimondta a romániai magyar sajtó halálos ítéletét. Bajor Andor megírta az Ütünk-ben (az Utunk 1986-os szilveszteri száma), hogy a diktátor házaspár a hitvesi ágyban döntött egy közösség sorsáról. Bodor Pál már tudta, hogy megszorítások és beszüntetések jönnek, és lemondott a Román Televízió magyar adásának a főszerkesztői tisztségéről 1981-ben. Bodor szerette volna feltámasztani a romániai magyar filmgyártást, viszont ezt a tervét az akkori körülmények között nem sikerült megvalósítania.
A könyvben napi jegyzetek olvashatók abból az évtizedből, mikor mindannyian siettünk hazafelé a hűvös utcákon a hideg tömbházakba, ahol paplan alá kellett bújni, mert nem volt központi fűtés. A napló „a paplanon kívüli félórákban” született, ezért is tömör a stílusa. A szerző eleinte saját magának írta, mert olyan kevés emberi kapcsolata volt, zárkózott alkat lévén, s valahol ki kellett beszélnie a történéseket, innen ered a szöveg hitelessége is.
