Mától indul ugyanis a 2023/2024-es tanév másfél hónapos visszaszámlálása, amikor tanárban, diákban, szülőben, döntéshozókban tudatosodnia kellene annak, hogy a júniusi kicsengetés nem csak egy tanév vége, hanem az új lehetőségek kezdete is. Az utolsó modul – ahogy ezt a tanévszerkezetben elnevezték – jó alkalom összegzésre, a hiányosságok pótlására, a vizsgákra való felkészülésre, de arra is, hogy a nyolcadikos és tizenkettedikes diákok felmérjék, miben jók, mire alkalmasak, merre vegyék szekerük rúdját. Ebben segíthetnek oktatóik, szüleik, iskolapszichológusok, de talán semmi nem lenne annyira eredményes e tekintetben, mint az évek óta beígért, készségek és képességek szerinti oktatás. Ha a gyermek, tinédzser, fiatal diák arról (is) tanulna, ami az életben hasznos, és azt kérnék számon tőle, amiben a legjobb, akkor korán felismerné, hol tud a leghatékonyabban fejlődni, teljesíteni. Erről ellenben nem ígért konkrétumokat Ligia Deca oktatási miniszter, megelégszik azzal, hogy mindezt a törvény előírja, ő inkább csak azt közli: jövőben is ugyanolyan lesz a tanév szerkezete, mint idén. Némi változás csak a tanfelügyelőségek háza táján várható. Átszervezik ezeket: hogy milyen új feladatokat rónak ki, illetve milyen jogosultságokat vesznek el ezektől, karcsúsítják-e vagy duzzasztják a felügyelők létszámát, az intézmény tanácsadó, ellenőrző szerepe miként változik – minderről keveset árul el a szaktárca vezetője, minden bizonnyal azért, mert tudják: tervezni és végrehajtani két külön dolog, ráadásul különböző szándékkal történik.

Visszakanyarodva a választási év romániai szokásaihoz, valahogy ehhez hasonló az oktatási törvénykezés körüli csatározás is. Amíg meg kell szavazni, hangzatos cikkelyeket fogalmaznak meg reformról, új programról, tankönyvekről, kisebbségi oktatásról, melegebéd-programról, ösztöndíjakról, iskolai és egyetemi autonómiáról, infrastruktúra-fejlesztésekről, de a gyakorlatba ültetésükhöz elengedhetetlen módszertani útmutatók késnek, ráadásul sok esetben a jogszabályok bizonyos szempontok szerinti átfogalmazásban jelennek meg ezekben. Bukni látjuk a magyar nyelvű oktatást érintő cikkelyek egy részét, a kétnyelvű egyetemek vezetőségében bennünket megillető helyeket elfoglalókat oly mértékben ellehetetlenítik, hogy szinte nem akad rá jelentkező, a köz- és egyetemi oktatásban a magyar nemzeti közösség iránti viszonyulásban éppúgy tetten érhető a kétszínűség, mint a politikában.

Lenne tehát még eme utolsó nekifutásban is olyan szempont, amely eligazíthatná a szavazókat – természetesen elsősorban a közösségi jövőnkért aggódókat –: környezetükben keressék meg azokat, akik az oktatás jobbításáért is tennének, és bátorítsák őket. Legyenek társai, szakmai tanácsadói a júniusi önkormányzati választások jövendőbeli nyerteseinek. Ehhez egyetlen elkötelezettségre van szükség: a gyermekeink jövője irántira.

Tanévnyitó Sepsiszentgyörgyön. Képünk illusztráció. Fotó: Albert Levente