A gyöngyhímzés egyik legrégebbi válfaja a népi gyöngyös ékszerek készítése, amelyek bizonyos vidékeken jelenleg is elmaradhatatlan darabjai az adott táj népviseletének. Aki a népművészetnek ezt a mesterségét műveli, méltán nevezhető alkotónak éppúgy, mint az író, költő, zeneszerző, képzőművész, színművész, táncművész (és így tovább).

Henning Edit matematika szakos tanárként ment nyugdíjba 2020-ban a sepsiszengyörgyi Székely Mikó Kollégiumból, helyettesítőként jelenleg is be-beugrik, de élete nagy kihívása a népi gyöngyhímzés, amely 2015 óta mindennapjai része. Korán elhunyt sógornője gyöngyfűzött darabjait már azelőtt is megcsodálta, és amikor egy doboznyi fűzőszál és gyöngy birtokába jutott, úgy érezte, ezzel tennie kell valamit. Nekifogott, internetről tanult népi mintákat, kipróbálta, cseh gyöngyöket vásárolt és rájött, ez neki való. Gyöngyfűző táborokba nevezett be, ahol igazi mesterektől tanult, néprajzkutatók, művészettörténészek előadásait hallgatta a témában, népviseleteket tanulmányozott, kalotaszegi terepmunkán is részt vett, és folyton gyarapította a mintakincset, mígnem, egész szobára való magángyűjteményt hímzett, fűzött gyöngyökkel.

Az április 27-i Népiékszer-készítés jövője 4.0 című konferenciához köthető pályázat huszonnégy benevezőjének munkáiból kiválasztott második legjobb alkotásként a szakmai zsűri Henning Edit beregi keresztszemes hímzés alapján készített ékszeregyüttesét nevezte meg. Ha Háromszéken, Székelyföldön kellene díjazni, minden bizonnyal neki adnánk a legelkötelezettebb és leghitelesebb népi gyöngyhímző-díjat, aki a cakkos román nyakéket, a pillangóválasztós dupla csipkés, decsi keresztbefűzött gallért, a váraljai szíves rojtost, a sárközi csafringot, a csavart csipkegallért, az ukrán kryzát, a kölesdi csavarintóst, azsúros tászlit, Sárköz, Máramaros, Hunyad megye, Udvarhelyszék gyöngyös mintavilágát élteti.