Gelence önkormányzata tavaly vásárolta meg néhai Héjja István (1878. december 23. – 1969. július 15.) községi jegyző, anyakönyvvezető, közbirtokossági jegyzőkönyvvezető, egyház- és iskolatanácstag, egyházgondnok egykori házát és a hozzá tartozó 27 áras területet id. Héjja Gyula tanító örököseitől, a Brassóban született és ott élő ifj. Héjja Gyula Leventétől és a sepsiszentgyörgyi Székely Évától. A rendezvényen történelmi visszatekintéssel, illetve időutazással, valamint néptáncelőadással és gyermekfoglalkozásokkal avatták fel a Héjja-emlékházat, melynek telkén a közeljövőben élő skanzent alakítanak ki, ahol a gelencei zsindelykészítést és fafeldolgozást mutatnák be. Sikerült megmenteni az utókor számára az utolsó, 1901-beli, gőzgéppel működő Nemere keretfűrészt, amelyet egy fedett színben szeretnének majd felállítani, és ugyanakkor egy vízi fűrészt is fel akarnak szerelni. Az örökösöknek köszönhetően az emlékházat az eredeti bútorzattal rendezték be, a tárolókba egykori fényképek, régi könyvek és iratok kerültek, az egyik szoba falán pedig Héjja István jegyző életét és családfáját, illetve a község jeles szülötteit és korabeli életképeket bemutató táblák láthatók.

Elsőként Fejér László Ödön sze­nátor, az RMDSZ Kézdiszéki Szervezetének elnöke szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva: „Gelence és különösen Haraly a szívem csücske, gyermekkorom legszebb emlékei ide kötnek. Amikor ide jövök, egy kicsit mindig hazajövök. Ez nemcsak a szép emlékek miatt van, hanem azért is, mert mindig szívélyesen fogadnak, mindig jó hangulatú, maradandó és értékteremtő rendezvényekre hívnak.” Ezt követően Dimény-Haszmann Orsolya, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum muzeológusa osztotta meg ünnepi gondolatait a nagyszámú jelenlevővel. „Ez a hely egy olyan tér lehet – magyarázta –, ahol a gelenceiek közösségben jól tudják majd érezni magukat. Ez a ház, amely valamikor az 1800-as évek végén épült, megélte a két világháborút és a többi, vidékünkön is végbement történelmi eseményt, ma is áll és hirdeti: voltunk, vagyunk és leszünk.” A csernátoni múzeum vezetője szakmai segítségét is felajánlotta a község polgármesterének abban, hogy a skanzen megvalósuljon.

Cseh Csaba helyi vállalkozó, Kovászna Megye Tanácsának tagja is köszöntötte a résztvevőket, majd Héjja Gyula Levente, Héjja István unokája szólt az egybegyűltekhez. „Héjja István nem csupán egy egyszerű falujegyző volt – hangoztatta –, hanem egy olyan ember, aki mélyen szerette és szolgálta közösségét. Azáltal, hogy egykori lakóházát emlékházzá nyilvánítjuk, nem csupán az építményt tiszteljük meg, hanem azt az örökséget is, amelyet Héjja István ránk hagyott. Az emlékház nem csupán egy épület lesz, hanem egy olyan hely, ahol megőrizhetjük és ápolhatjuk a múltat és továbbörökíthetjük azokat az értékeket, amelyek fontosak számunkra. Az emlékház megnyitása alkalmával hálásak vagyunk minden olyan embernek, aki hozzájárult ennek az álomnak a megvalósításához, és mindazoknak, akik részt vesznek ezen az ünnepségen. Legyen ez az emlékház nem csupán egy hely a múlt tiszteletére, hanem egy olyan központ, ahol a jövő generációi is megismerhetik és megbecsülhetik elődeink örökségét” – hangsúlyozta. Héjja István unokája az emlékház részére több egykori tárgyat adott át Ilyés Botond János polgármesternek: többek között egy Márton Árontól kapott emléket, amelyet Erdély püspöke 1946. május 22-én adott át a családnak, amikor bérmakörútja alkalmából otthonában látogatta meg az idős, nyolcvanadik évén túl járó jegyzőt, valamint a nagyapja által az első világháborúban kapott kitüntetéseket, melyek a kommunista időkben a gabonás falába voltak elrejtve.

Ezt követően Ilyés Botond János polgármester mondott ünnepi beszédet, azt is részletezve, hogy mit szeretnének az emlékház udvarán megvalósítani. A romos állapotban lévő kőistállót és az 1866-ban épült magtárat kijavítják, és egy régi csűr is helyet kap az udvaron – közölte a polgármester. Utolsóként Kovács Attila községi főjegyző szólalt fel, aki nagy szerepet vállalt az emlékház kialakításában: időutazásra hívta az emlékház udvarán összegyűlteket, és ismertette nagy elődje életét és munkásságát, valamint az emlékház udvarán lévő egyik épület, a magtár történetét, hosszasan idézve a római katolikus egyházközség Domus Historiájából. „Ez az ember a finomság, a becsületesség, a szolgálat- és áldozatkészség, valamint a nagy jellem példaképe volt” – vélekedett Héjja Istvánról késői utódja, aki köszönetet mondott a Héjja családnak, amiért Héjja István szellemi hagyatékát is a községnek adományozták. Ezután az emlékházat és az egybegyűlteket Bereczi István plébános áldotta meg.

Az emlékházavatón közreműködtek a Burusnyán Néptáncegyüttes táncosai, valamint Ilyés Anna és Ilyés Janka népdalénekesek. Az eseményről a népi játékok és kézműves-foglalkozások sem hiányoztak, a jelenlévők az udvaron felállított jurtát és az emlékházat is megtekinthették. Az RMDSZ Gelencei Nőszervezete friss süteménnyel, gelencei szilvapálinkával és ásványvízzel kívánta meg a résztvevőket.