Könnyű nekünk kiszámolni, hogy mikor hányadik évfordulójára emlékezünk Kőrösi Csoma Sándornak, aki egykor Nagyenyed kollégiumában volt diák. Csak hozzá kell adnunk a KAV éveihez a 200-at. Mert születésének pont 200. évfordulójára hoztuk össze az első (méltán világhírű tudósunk nevét viselő), a mostanihoz hasonló anyanyelvi, magyarságtudományi vetélkedőt. Annak idején Székelyudvarhely és környéke számára: Felsőboldogfalván. Sikeres, eredményes volt, az mellékes, hogy jórészt ennek vállalása miatt kellett a kezdeményező játékvezetőnek távoznia Hargita megyéből a Securitate meg a megyei tanfelügyelőség és a Román Kommunista Párt ottani vezetőségének nyomására. Viszont Katona Ádám Sütő-díjasunk, Lőrincz György író és felesége (Ildikó), Szécsi Antal s mások támogatása, a diákok példás hozzáállása már akkor vigaszt s biztatást jelentett.

A helyes és szép anyanyelvhasználat érdekében jött aztán létre a Kovászna megyei anyanyelvi vetélkedő. Ez megyeközi szintűvé válva, felvette Kőrösi Csoma Sándor nevét. Rövidítése a továbbiakban is KAV maradt (Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Verseny). A nemes célért önfeláldozóan küzdő ember neve méltán kötődik a nehéz, hosszú út elé néző anyanyelvápoló mozgalom nevéhez. Romániában, kisebbségi helyzetben joggal érezzük fontosnak nyelvünk védelmét, ápolását. Tapodi Zsuzsa, aki majdnem annyiszor volt forgatókönyvírója a KAV-nak, mint én, például a következőt írta róla 2012-ben: „Az általános műveltség mellett a feladatok a tudatos nyelvhasználatra, a nyelvhelyesség, helyesírás hiányosságaira hívták fel a figyelmet, az írásbeli kommunikáció különböző műfajait, az idegen szavak helyes használatát vagy elkerülésük módját, a szövegszerkesztést és értő előadást gyakoroltatták. (…) Amikor egy-egy nyelvhelyességi kérdésről döntött a csapat, értékrendről, emberi tartásról is határozott. A játékos gondolatébresztés a személyiségformálás hathatós eszközének bizonyult. (…) Az alapvető cél a felkészülés során elsajátított ismeretek rögzítése mellett a csapatverseny-jellegből fakadó összetartás, együttműködési készség fejlesztése.”

1995 óta Péter Sándor magyar szakos tanár kezdeményezésére külön a szakközépiskolások számára is megrendeztük a KAV-ot. Eleinte csak a Kovászna megyei versenyzők számára, majd más megyéket (Brassó, Hargita) is bevonva. Csatlakoztak a mozgalomhoz a kisiskolásokat bekapcsoló tanítók, tanárok is. Elsősorban Mészely József és Zsigmond Emese nevét kell e téren kiemelnünk.

A nyelvek természetszerűleg kultúrák letéteményesei, becses foglalatai. Ezért a nyelvművelés szorosan kapcsolódik az irodalomhoz, történelemhez, s műveltségünk fontos része. A Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Verseny, a KAV mindig is szem előtt tartotta ezt az összefüggést. Nagyjaink évfordulóihoz is igazodott a nyelvművelő mozgalom, mely döntőjére évekig térségi, megyei selejtezőket követően került sor. A KAV kiindulópontja volt a nyelvművelés intézményes keretbe szerveződésének majd kétszáz évvel az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság megalakulása (1793) és (sajnos) megszűnte (1806) után. Örvendetes, hogy elkészült kovásznai kollégánknak, Molnár Júliának köszönhetően az első szakszerű KAV-történet (első fokozati dolgozat formájában). Jó lenne, ha az AESZ-füzetekben például majdan meg is jelenhetne.

A szerencsés folytatást a nyelvművelés ügye Kovászna megyébe kerülésemet követően főleg az akkori magyar szakos tanfelügyelőnek, az immár Sütő-díjas Tulit Ilonának köszönheti, aki hivatalos keretet biztosítva, módszertani körök álarca mögé bújtatva hagyta elindítani s kibontakoztatni a tiltottként fokozottan lelkes nyelvművelő mozgalmat, a leendő AESZ csíráját. Önkéntes közmunka által és ráadásul jóformán illegalitásban, de mégis mozgalommá izmosodottan, megmozgatva elsősorban Háromszék magyar tanulóifjúságát, bekapcsolva érdeklődőket az országból, de a határon túlról is (Magyarország, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna) például olyan lelkes magyartanárok révén, mint Tapodi Zsuzsa, Kovács Ágnes, Szekernyés Irén meg Antal Magda és Antal Sándor, Mészely József (aki Csomához hasonlóan Nagyenyeden is tanult), Bodó Anna, Molnár Júlia, Zsigmond Emese (a Napsugár akkori főszerkesztője), Magyary Sára, Váradi Izabella, Pásztor Gabriella, Simon György, Turzai Melánia és mások.

A nemes célért önfeláldozóan küzdő ember, Kőrösi Csoma Sándor neve méltán szerepel anyanyelvápoló vetélkedőnk nevében. A háromszéki Csoma sorsa, útja is példázza: az igazi nemzeti érdek nem önös. A magyarság őshazáját felkutatni kívánó székely-magyar vándor tudós egyúttal az egész emberiség ügyét is szolgálta azzal, hogy ismeretlen részét tárta fel a Földnek. Tibet szellemiségének és az ott lakók nyelvének tudományos ismertetésével ajándékozta meg a nagyvilágot. 1819. november 24-én indult el Nagyenyedről, hogy Konstantinápolyon, Aleppón, Teheránon keresztül eljusson Indiába, ahol többek között a tibeti nyelv tanulmányozásával foglalkozott és megírta az első tibeti–angol szótárt.

A nyelvek vonatkozásában is igaz az a József Attila-i sor, hogy „csak másban moshatod meg arcodat”. Kell a viszonyítás, a minél alaposabb. Nem véletlen, hogy nem is igazán nyelvész az, aki más nyelvet, nyelveket nem ismer és nem használ, legyen bár máskülönben nagyon felkészült; Csoma „tucatnál több ember volt egy személyben”, igazolva azt a mondást: ahány nyelv, annyi ember.

Nagyjaink évfordulóihoz is igazodott a nyelvművelő mozgalom, hiszen névadója is jelentős irodalmi, vallási értékek közkinccsé tételéhez járult hozzá több tibetiből, szanszkritból való fordításával. Arra csakis büszkék lehetünk, hogy a keresztény magyar Csomát bódhiszattvaként tisztelik tőlünk távoli tájain Földünknek, az emberi nagyság ugyanis egyetemes, ahogy az emberi esendőség is az, csakis a megnyilatkozási módnak van nemzetisége. Hovatartozása méltó vállalásában ugyancsak példát vehetünk Csomáról.

Természetes hát, hogy Kőrösi Csoma Sándor nevét büszkén viseli Erdélyben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének ez a rendezvénye: a KAV. 40 évesen oda érkezik a maga útravalójával, amerről névadója, a világhírű tudós utazó, Kőrösi Csoma Sándor elindult: a Kovászna melletti Kőrös, Csomakőrös közelébe (Négyfaluba; itt tartotta az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége május 10–12. között a KAV országos döntőjét).

Reméljük, hogy soká és eredményesen folytathatja munkáját a KAV irányítását, szervezését is intéző AESZ (2010 óta a Magyar Nyelv Napjai rendezvény keretében) egész Románia területén, ahol magyarok élnek.

Zsigmond Győző