Pánczél Kata elmondta, hogy először kisiskolás korában olvasta Máté Angi 2009-ben megjelent regényét a magyartanárnője ajánlására, aztán a regényből készült Csipke című kolozsvári előadást is látta. A későbbiekben, harmadéves egyetemista korában újra találkozott ezzel a könyvvel, és akkor született meg benne az ötlet, hogy előadást készítsen belőle, de végül csak most jött el az ideje annak, hogy elképzeléseit valóra váltsa. Mint mondta, először Péter Orsolyának, a bábszínház vezetőjének mesélt a tervéről, aki zöld utat adott neki, de amint továbbgondolták az előadás ötletét, egyértelművé vált, hogy alkotótársak nélkül túl nagy kihívás lenne a regény színpadra állítása. Először a szöveg dramatizálásához keresett szakembert, számba véve a Sepsiszentgyörgyön élő dramaturgokat, és így esett a választása az ugyancsak Kolozsváron végzett Szabó Emesére, aki örömmel vállalta el a munkát. A zeneszerző Visky Pétert is Kolozsvárról ismeri a színésznő, ahol több közös nyári munkájuk is volt, így őt is felkérte a közreműködésre. Nagy Lázár József a társulat legtapasztaltabb bábosaként a tanácsadói feladatkört látja el. Az előadás színpadra állítása során a színésznő maga tervezte a díszletet, ugyancsak ő tervezte és készítette a bábokat is.

Szabó Emese még nem dolgozott bábszínházban, de színházi neveléssel foglalkozik, így nem volt idegen számára a gyermekek, fiatalok irányában való alkotói gondolkodás. Bevallása szerint azok voltak fontosabb szempontok számára ebben a munkában, hogy sikerüljön megőrizni a szöveg rendkívül izgalmas nyelvi világát, és ennek mentén úgy dramatizálni a történetet, hogy az minél maibb és személyesebb legyen a nézők számára.

A Kolozsváron élő, zeneszerzéssel és gitároktatással foglalkozó Visky Péter elmondta: arra törekedett, hogy a zene által kifejezze a szereplők lelkivilágát, hogy szerzeményeivel elmélyítse a jelenetek hangulatát. Az előadás zenéjének egyik legfontosabb elemeként a játékosságot nevezte meg.

Nagy Lázár József bevallása szerint nagyon élvezte ezt a „magasles pozíciót”, nemcsak mint bábszínházi szakember, hanem mint aki gyermekként a saját bőrén is megtapasztalta az elmúlt rendszer visszásságait, amelyeket nagyszerűen ír le Máté Angi a regényben. Hangsúlyozta, hogy bár a könyv nem csak gyermekeknek szól, hatásmechanizmusában mégiscsak bábszínházi előadást készítettek belőle.

„Ami megfogott a Mamóban, az a kislány és a nagymama viszonya, ez a ridegség, szeretetnélküliség, mely azért mégsem teljesen igaz, hisz rengeteg olyasfajta szeretet van ebben a történetben, amit a nagymama nem tud kifejezni” – vallotta az előadásról Pánczél Kata, hozzátéve, hogy bábszínészként és színészként is kihívás számára ez a produkció, hisz az egyik központi szereplő nem báb. A látványvilággal kapcsolatosan elmondta: előzetesen sok ötlete volt a díszletről, bábokról, kellékekről, de valójában a szövegkönyv, a párbeszédek kialakítása határozta meg, hogy milyenek is legyenek a szereplők, és hogy előzetes elképzelései miként válhatnak szerves részévé az előadásnak.

Mindnyájan egyetértettek abban, hogy nézőfüggő, amiről a történet szól, mást jelent a gyerekeknek, mint a szüleiknek, mást azoknak, akik belekóstoltak a kommunizmus világába, mint a fiatalabbaknak. Kérdésünkre, hogy egy mondatban hogyan lehetne meghatározni az előadást, az alkotók ezeket válaszolták: A szeretet soha el nem fogy. Gyermek és nagymama viszonya. Árvaság. A történet mindig folytatódik és átkeretezhető.