Nálam nem épp ilyen súlyos a hétfőkkel való baj, de megesik, hogy meghallgatom ezt a zenét. Mert tényleg jó szám, és helyre rak. Hogy hétfő ide vagy oda, mégsem kell azért lövöldözni! A legutóbbi hétfői napom a megszokott nem szeretemmel kezdődött, de az igazi „mégse lőjj’ estefelé ért utol. Az inkriminált napot megelőzte az a hétvége, amikor egy (számomra nem vicces) kerek számú születésnapot ünnepeltem. De mivel családtagokkal és igen kedves barátokkal történt, könnyebb volt átbillenni rajta. Aztán, megy az élet tovább jelszóval próbáltam kipihenni az ünneplést, és minél derűsebben elkezdeni hozzászokni ehhez az évszámhoz. De jött a hétfő!

Már a kerek számmal a nyakamon, és az elmaradt teendőkkel. Mert napokig, ugye, a kerek számú születésnapommal, az elmúlt évek számadásával és az ezzel járó lelkizéssel voltam elfoglalva… Hétfőn indul az élet, megannyi teendő, a nap rendesen betáblázva, lelkizés letudva. Több helyre kell időben elérnem, autóba pattanok, aztán enyém a bánat… Amikor már szinte a felénél tartok a betervezett dolgoknak, kiderül, hogy a nagy kapkodásban eltűnt a telefonom. Nem először, és nem kis utánajárással megkerül. Aztán megyek tovább, és amikor végre hazaérek, kiderül, hogy a macska nagyon furcsán viselkedik. A gyermekem szerint nagy a baj, nézem, nekem sem tetszik.

Este van, számításaim szerint az állatorvosunk rendelője ilyenkor már bezárt, nem szeretném otthon zavarni. Hívjuk a gyermek Debrecenben élő állatorvos keresztapját. Ő az elmondottak szerint gyanít valamit, de telefonon keresztül ő sem mágus. Gyermek egyre kétségbeesettebb, én bocsánatkérésekkel csak felhívom a szentgyörgyi állatorvosunkat, hogy hová lehet ilyenkor futni? Tíz percen belül fogad, kinyitja a rendelőjét, és alaposan kivizsgálja a kétségbeesett gyermek macskáját, beállítja a kezelést. Két óra hosszat tart, késő este érünk haza. Ki kell terítenem a gépben rekedt ruhákat, megfőzni a holnapi ebédet, és hol vannak a betervezett egyebek?

Nem szeretem a hétfőket, de mégsem lövök, este sem. Ruha kiterítve, fő az ebéd, én közben írok. A gyermek boldog, mert a macskája túléli. Köszönöm az állatorvosunknak az azonnali segítséget! Köszönöm a barátaimat, a sok éves, nem könnyű magamat (a nem könnyű) családostól! És az összes nem szeretem hétfőt, mégis! Nem lövök. Igaz, hogy amire mindennek a végére jutottam már kedd van…

Fotó: Pixabay