Igyártó Nándor gyerekkora óta foglalkozik állatmentéssel, idejét és pénzét áldozza arra, hogy az utcáról összeszedett kóbor kutyákat és macskákat orvosi ellátásban részesítse, majd szerető otthont keres nekik. Olyan kidobott állatoknak segít gazdát találni, amelyekről lemondtak, mindezt teszi saját indíttatásból. Az elmúlt években lelkes támogatócsapatot gyűjtött maga köré, illetve igyekszik érzékenységre nevelni a lakosságot.
– Az Aktivisták, önkéntesek, szociális munkások kategóriában te nyerted el a Best of Sepsi díjat. Rajtad kívül még Bács Emese, Kuti Katalin, Székely Róbert és Mihai Roșu szerepelt a szűkített listán. Hogyan fogadtad az elismerést?
– Úgy gondolom, némileg előnyből indultam, ugyanis nemcsak a városban szorgoskodom, hanem egész Kovászna megyében, ráadásul az is a tudomásomra jutott, hogy még Hargita megyéből is szavaztak rám. Nem az emberekért ügyködöm, hanem elsősorban az állatokért dolgozom, ezért is volt számomra meglepő, hogy ebben a kategóriában nyertem. Nem vagyok pesszimista, viszont tényleg nem láttam esélyt arra, hogy én leszek a győztes, főleg úgy, hogy a közösségi oldalakon nem is népszerűsítettem a szavazás lehetőségét. A szervezők azt mondták, hogy egy személyre csak egyszer voksolhatnak, aztán kiderült, hogy minden három órában meg lehet ismételni, ám egyáltalán nem erőltettem ezt az egész folyamatot, az emberekre bíztam, döntsenek belátásuk szerint.
– Legutóbb 2020-ban beszélgettünk, azóta létrehoztad a Justice for Animals nevet viselő egyesületet. Miért érezted fontosnak ezt a lépést?
– Sokat érdeklődtem a körülöttem élőktől, hogy milyen előnyökkel jár, ha hivatalossá teszem a tevékenységemet. Ha jogi személlyé válok, akkor milyen előnyöket élvezhet a szervezetem? Többen azt mondták, hogy nem nyerek az egyesület létrehozásával, viszont mégis belevágtam, és rájöttem, hogy pénzügyi szempontból nagyon sokat számít, ugyanis a vállalkozások támogathatnak, ráadásul az emberek a személyi adójuk 3,5 százalékát is átirányíthatják hozzánk. Ez a lehetőség gyökeresen megváltoztatta tevékenységünket, az elmúlt két évben több mint 1300 macskát és kutyát ivartalanítottunk. Rengeteg ebet szállítok a beavatkozásra, ha szükség van rám, akkor Kovászna megyén kívül is igyekszem segíteni. Amíg a saját autómmal tevékenykedtem, addig nem volt lehetőségem egyszerre több négylábút felkarolni, most viszont képes vagyok erre, ugyanis vásároltunk egy nagyobb méretű járművet. A következő célunk, hogy beszerezzünk egy telket, idővel létrehoznánk egy rehabilitációs központot, ahol súlyosan sérült állatokon segítenénk.
– Számtalan emberpróbáló esettel találkozol a megyében. Számodra mi jelenti a legnagyobb kihívást az állatmentés során?
– Nem az állatokkal szokott lenni a probléma, hanem az emberekkel való kommunikációval, megértetni velük, hogy mit szeretnénk elérni. Sok esetben akadályoznak bizonyos személyek, illetve azokkal a szakemberekkel, akik segíthetnének, nagyon nehéz dűlőre jutni. Azt vettem észre, egyeseknek nem számít, hogy jótékonyságról van szó, igyekeznek mindenből hasznot húzni, kihasználni a helyzetet. Számomra a legnehezebb, hogy az emberi kapzsiság miatt a támogatásokat olyanra kell fordítanom, ami jótékonysággal megoldható lehetne. Sok esetben nincs más lehetőségem, mert az állatok élete múlhat azon, hogy kinek csúsztatok pénzt a zsebébe. Az évet úgy kezdtem, hogy az egyesületnek volt 40 ezer leje, amit szerettünk volna tovább gyarapítani, hogy telket vegyünk, jelenleg viszont ez az összeg négyezer lejre csökkent.
– Többször hangoztattad, hogy célod az ingyenes ivartalanítás elérése, hiszen ez az egyetlen megoldás az utcán sorsukra hagyott állatok létszámának visszaszorítására. Hogy haladsz ennek megvalósításában?
– A megyeszékhelyen még van egy szakrendelő, ahol szerintem közel ugyanannyi kutyát és macskát ivartalanítottak, mint mi. Azt tudni kell, hogy Erdővidéken két, Kovásznán egy és Kézdivásárhelyen egy olyan intézmény van, ahol ingyenes ivartalanítást végeznek. Örvendetes, hogy ezeken a településeken párhuzamosan működik ez a tevékenység, bár így is vannak olyan vezetők, akik szerint nem látszik ennek a munkának az eredménye. Folytonosságra van szükségünk, két év alatt nem tudunk csodát tenni. Örülnünk kell, ha néhány civil ember arra fordítja a pénzt, hogy a Kovászna megyei lakosok egyre kevesebb állattal találkozzanak az utcákon. Úgy gondolom, ezért hálásnak kellene lennünk, ahogy a települések vezetőinek is köszönetet kellene mondaniuk, sőt, arra kellene buzdítaniuk az embereket, hogy éljenek az ingyenes ivartalanítás adta lehetőséggel, hogy a kutyától és a macskától ne az út közepén vagy a patakparton szabaduljanak meg. Azt tudni érdemes, hogy minden kóbor kutya, amelyben nincs csip és közterületen található, hivatalosan az önkormányzatok gondja, vagyis ha valami probléma adódik vagy baleset történik, az a hatóságok felelőssége.
