A Kolozsvárhoz közeli Rákóczi–Bánffy-kastélyt uniós alapokból, román és magyar kormánytámogatással újították fel, miután Nagy Elek magyarországi üzletember tíz éve megvásárolta a Barcsay családtól. A régi pompájában ragyogó kastély megnyitóján Semjén Zsolt „történelmi tettnek” nevezte, hogy Barcsay Tamás korábbi tulajdonos visszaszerezte a kommunizmusban államosított kastélyt, Nagy Eleknek pedig köszönetet mondott azért, hogy vagyona egy részét, idejét és energiáját annak szentelte, hogy az épület Erdély népének kulturális helye legyen. Felidézte: a román állam ötmillió euró uniós finanszírozást szerzett a felújításra, mely nem bizonyult elegendőnek, ezért ezt a magyar állam 850 millió forintos támogatással egészítette ki.

Nagy Elek, az Erdélyi Hagyományok Alapítvány alapító elnöke felidézte: tíz éve a kastély szinte az enyészeté lett, ezért úgy érezte, felmenőihez méltó küldetése, hogy megmentse a kastélyt a szűkebb és tágabb közösség szolgálatára. Beszélt a hely kulturális jelentőségéről, kifejtve: a római castrumra és a várkastélyra külön is jövőt lehetne építeni. „Az én szándékom szerint a gyalui várkastély nem kizárni, hanem befogadni fogja a falakon belülre a falakon túli világot” – mondta.

Gelu Vasile Topan, Gyalu polgármestere a település történelmének román vonatkozásait idézte fel, a falut a multikulturalizmus, a békés együttélés szimbólumának nevezve. Örömét fejezte ki, hogy a felújított kastély révén a település felkerül a turisztikai térképre.

Az eseményen felszólalt Barcsay Tamás korábbi tulajdonos és Tóthfalusi Gábor építész is, aki a felújítás folyamatát és nehézségeit ismertette. A kastély történetét Weisz Attila művészettörténész ismertette.

A négy sarokbástyás, négyzet alakú, hatvantermes gyalui Rákóczi–Bánffy-kastély államosítása előtt Bánffy Katinka grófnő tulajdonában állt. 2002-ig kisegítő iskola működött benne, unokája, Barcsay Tamás történész hét év után vehette birtokba. Első írásos említése 1439-ből való.