Természetes, hogy a szeretet az érzés intenzitása és milyensége szerint más és más módokon kerül kifejezésre. Ami nem az érintett féltől függ, hiszen ahogyan szeretünk, az bennünket tükröz. Ugyanis a szeretet kifejezésének módja – mint bármely más megnyilvánulás – függ a személy szellemi, lelki és érzelmi érettségétől, illetve tudatosságától.

A személyes érettség és tudatosság azért mérvadó, mert abból tudunk adni, amink van. Vagyis az a személy, aki önmagával rendben van, az képes egészséges – szereteten alapuló – kapcsolatokat kialakítani és fenntartani. Képes szeretetet adni és fogadni olyan módon, ami kölcsönösségen, törődésen, elfogadáson alapul.

Ellenkező esetben végletek között nyilvánul meg: az ember vagy függő, követelőző, manipulatív lesz szeretteivel szemben, hogy csillapítsa szeretetéhségét, vagy szélsőségesen független, nem tartozik senkihez, nem köteleződik el, amivel megvédi önmagát a sebezhetőségtől.

Mikor már az önismeretünk, önbecsülésünk helyén van, akkor fordíthatjuk figyelmünket a másik félre. Ahhoz, hogy megfelelő módon szeressünk és megfelelőképpen tudjuk átadni ezt az érzést, ismernünk kell a szeretett személyt és az ő szeretetnyelvét. Gary Chapman alkotta meg az öt szeretetnyelv fogalmát (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, testi érintés, szívességek), ami azt mutatja meg, hogy nem mindegy, milyen eszközökkel fejezzük ki szeretetünket. Ne azt nyújtsuk, amire szerintünk a másik félnek szüksége van, hanem valóban azt adjuk, amit ő kíván, hiszen mindenki az elsődleges és másodlagos szeretetnyelve alapján érzi a szeretetet. Ezért, ha jól akarunk szeretni, akkor vegyük figyelembe a szeretett személy igényeit, hogy valóban azokat elégítsük ki.

Érdemes ezt jól csinálni, hiszen a szeretet a legfőbb minőség, amit emberként el kell sajátítanunk, és szeretni, illetve szeretve lenni a legjobb dolog a világon.

Keresztes Erika, bizalmi tanácsadó