Tetsuo Masunaga japán néprajzkutató neve immár három évtizede ismerősen cseng az erdélyi táncházas körökben, a hagyományőrző vidékeken készített felvételeiből jókora dokumentációt állított össze, tokiói irodájában ezeket rendszerezi, digitalizálja. Egy 1999-ben általa szervezett gernyeszegi cigánytánc-versenyen látta először táncolni az őrkői Mocsel Rémuszt, a verseny győztesét, a róla készített felvétel ürügyén ismerkedett meg Melles Endre 2023-ban a japán néprajzkutatóval és ennek eredményeként vett részt párjával, Ádám Júliával márciusban a tokiói Romafesten és az ahhoz kapcsolódó workshopokon.

A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes kapcsolata az őrkői cigány táncosokkal a kilencvenes évekre nyúlik vissza, amikor Orza Călin és Keresztes (jelenleg Tőkés) Edit, a társulat két tagja révén elkezdődött az együttműködés a Mocsel családdal, ami egyben elindítója volt az őrkői cigány tánc szélesebb körű megismertetésének. Közel három évtized múlva, szintén a Háromszék Táncegyüttes két tagja, Melles Endre és Ádám Júlia lendített még egyet az őrkői cigány tánc nemzetközi ismeretségének kerekén, Japánban mutatták be és tanították a sepsiszentgyörgyi cigánytelep sajátos táncait. Ez a lehetőség a már említett módon Mocsel Rémusznak köszönhető –  a róla készült 1996-os gernyeszegi felvételt Melles Endre ajándéknak szánta őrkői barátjának, ezáltal ismerkedett meg Tetsuo Masunagával, aki tavaly Sepsiszentgyörgyre is ellátogatott. A japán néprajzkutató, aki a Maros menti cigányok hagyományos táncait már több évtizede megismertette a szigetország néprajz iránt érdeklődő köreivel, rendkívül értékelte, hogy az Őrkőn él még a hagyományos cigány tánc és a Mocsel családban nemzedékről nemzedékre tudatosan örökítik át, és ezt a tudást Melles Endréék révén kívánta bemutatni Japánban, ezáltal vált a két sepsiszentgyörgyi táncos az őrkőiek hírvivőjévé Tokióban és Yokohamában.

A magyar néptánc jelenléte Japánban a hetvenes évekre nyúlik vissza, amikor Timár Sándor neves magyarországi koreográfus, táncművész, néptáncoktató néhány alkalommal tanított a szigetországban, a nyolcvanas években jött létre az első magyar néptánccsoport Japánban, de harminc esztendeje évente rendszeresen tanít néptáncot Japánban erdélyi oktató is, a marosvásárhelyi Fazakas János. Melles Endre lapunknak elmondta, Tetsuo Masunaga azért jár Európába, hogy felkutassa azokat a táncokat, amelyek az ősi mozgáskultúrát képviselik, hisz Japánnal ellentétben, ahol gyakran amerikai oktatók tanítják vissza a japán kultúrát, itt élő hagyomány még a néptánc. A tokiói Romafest elődje egy japán turné a Maros menti cigányokkal, mostanra ezen a fesztiválon már közel húszféle nemzetiségű cigány táncot mutatnak be elsősorban japán táncosok. Az adott tájegység viseletében mutatják be a szlovák, szerb, vajdasági, romániai, indiai cigány táncokat, igen felkészülten jelennek meg a fesztiválon, nagyon komolyan veszik – tudtuk meg Melles Endrétől. Őrkői cigány tánccal elsőként a két sepsiszentgyörgyi fiatal jelentkezett, mondhatni a Romafest újdonságaként.

A fesztiválon nemcsak a néptánc iránti szeretetet tapasztalták meg a háromszéki táncosok, hanem a népviselet tiszteletét is, a japánok tánctáborok alkalmával szerzik be az öltözetet, ragaszkodnak az eredetiséghez és büszkén viselik azokat. Sajátjukat igen nagy becsben tartják, a női kimonó felöltése valóságos művészi művelet, ezt Ádám Júlia is megtapasztalta. Lapunknak elmondta, megtisztelő volt, ahogy egy kimonóárus hölgy centiről centire kimérve felöltöztette, átadva ennek a rítusnak a különleges világát. A kimonó három rend ruházatból áll: a legfelső a díszes, amelyen minden évszaknak megvan a színe, mintája, nem keverik a virágmintákat, az őszieket a nyárival és a papucson is olyan virágoknak kell lenniük, amelyek ehhez igazodnak. Sokféle övecske tartozik a kimonóhoz, és mivel Japánban az egyenes vonal a csinos, a szentgyörgyi lány karcsú derekát kipárnázták, ezzel is jelezve, milyen erősek a hagyományok ezen a téren. Igaz, a hagyományos viseletet kevesen hordják, aki hagyományos japán házban lakik, annak jelenleg is használt ruhadarabja a kimonó – tudtuk meg Ádám Júliától.

A japán nagyon nyugodt nép, megfontolják, mit mondanak, különös módon tisztelik a gyermekeket és az időseket, de egymással szemben is rendkívül udvariasak, akkor is, ha nem ismerik a másik embert – hangsúlyozza Melles Endre. Minden, amit ott tapasztaltak, azt erősítette meg bennük, hogy még jobban értékeljék azt, ami itthon adott, legyenek azok természeti kincseink, hagyományaink, anyanyelvünk, és egyfajta elhatározás él bennük, hogy ezt az érzést minél több emberhez eljuttassák. Az őrkői cigányok táncának fennmaradásáért is tenni kívánnak, mert szerintük, ha csak egy darabkája is elvész annak, amit elődeink tudtak, azzal szegényebbek leszünk, Endre és párja ezzel az érzéssel megerősödve tért vissza Japánból.