A hagyományokhoz híven a mikós ünnepség a székely ruhába öltözött végzősök bevonulásával, az iskolahimnusz eléneklésével vette kezdetét, majd a ballagók átadták az iskolazászlót a tizenegyedikes évfolyamnak.

Sztakics Éva Judit iskolaigazgató alkalmi köszöntőjében arra hívta fel a végzősök figyelmét, hogy világunk legfőbb erőforrása a tudás. Ez az erőforrás nem véges, hisz mindig adódnak újabb ismeretek, amelyek életünket, személyiségünket alakítják, a korábban tanultakat gyarapítják. „Ha jó munkát végeztünk, eddigi tudásotokat szépen bővítve megtaláljátok azt a talajt, azt a szakmát, amelyben kiteljesedtek. (...) Bízom benne, hogy erdélyi, keresztény székely-magyarként ti sem szakadtok el teljesen gyökereitektől, ha muszáj, hosszabb gyökeret eresztve táplálkoztok a szülőföld nyújtotta biztos tápanyagból, és nem irthat ki benneteket semmilyen múló divathullám” – fogalmazott. „A tömeg nem azonos a néppel. A nép saját erejéből él és cselekszik, a tömeget kívülről mozgatják” – idézte Márton Áron püspök gondolatát, s azt kívánta a fiataloknak, legyenek „az a nép, amely a saját erejéből végtelen, kifogyhatatlan, belülről jövő tudásából építkezik, és nem a mesterséges intelligencia tömegeket kívülről mozgató hullámán próbál előretörni”.

Antal Árpád polgármester köszöntőjét Ambrus Fruzsina alpolgármester tolmácsolta a ballagó diákoknak. „Ha azt érzitek, hogy az út, amelyen jártok, a tietek, ne engedjétek, hogy bárki letérítsen róla, eltántorítson tőle. Ha a helyeteken vagyok, azt csináljátok, amit szerettek, amiben ügyesek, tehetségesek vagytok, akkor elismerés is jönni fog” – fogalmazott útravalóul. Azt tanácsolta a fiataloknak, ne elszenvedői, hanem alakítói legyenek életüknek, a körülményeknek, ne elégedjenek meg „a majdnem jóval, a majdnem telivel, a majdnem boldogsággal”, ne szűnjenek meg kíváncsinak lenni önmagukra, egymásra, a tudásra, amit még nem birtokolnak. Figyelmükbe ajánlotta, hogy a mai, háborúk és válságok sújtotta világban is van biztos pont: „Sepsiszentgyörgy mindig hazavár benneteket (…), ide mindig hazajöhettek” – szögezte le.

A megyei tanfelügyelőség képviseletében Zágoni Imola tanfelügyelő szólt a végzős évfolyamhoz, a ballagók nevében pedig Sánta Eszter búcsúzott a Mikótól. „Ha valaha azt hittük, sokat kért cserébe, most válik igazán bizonyossá, hogy szívességből tette” – fogalmazott megható vallomásában az iskoláról, melyről úgy érezte, egyaránt volt otthon és ajándék. „Aki úgy érzi, hogy bármit elvett tőle, és azt nem adta vissza, ne teherként vigye át az újuló holnapba” – kérte diáktársaitól, és megjegyezte: „az intellektus elsöprő viharában embernek maradni – ezt visszük el útravalóul, ezt nem lehet elhagyni”.

Az esemény felemelő pillanatokban is bővelkedett, számos ballagó diákot díjaztak a tanulmányi eredmények mellett a különböző tantárgyversenyeken, a sport-, tudományos vagy más jellegű rendezvényeken elért teljesítményekért, ugyanakkor elismerésben részesültek önkéntes tevékenységeikért, az iskolai életben vállalt feladatokért.