,,Tisztelt szerkesztő úr! Szülő vagyok. Egyike azon szülők közül, aki a gyereke-tanár (vagy edző) közötti viszonyban igyekszik ez utóbbi oldalán állni. Pedig hétről hétre meggyőződtem arról, hogy az edzők egy része megfeledkezik tanári, pedagógusi mivoltáról... Érdeklődéssel olvastam a Háromszék csütörtöki számában az általános etikai normákról szóló írást — Edzők etikai kódexe című írásra célzok —, s abban reménykedem, hogy elgondolkoztatja azokat, akik ezekről a normákról megfeledkeztek, vagy ezeket elfelejtették, s ezért tévútra tértek, ártva ezzel önmaguknak, tanítványaiknak és nem utolsósorban a sportnak... Nem, nem csodálkozom, hogy eredményeik olyanok, amilyenek..."
Ezek után úgy gondolom, hogy túl az ,,etikai normákon" idézhetjük dr. Cserháti László, az edzésre, az edző és sportolója, az edző és a szülők, nem utolsósorban a pályatársak, kollégák viszonyára vonatkozó sorait is. Hangsúlyozom, hogy gondolom — azzal a szándékkal, hogy megállásra ösztönözzük azokat az edzőket, akik megfeledkezve hivatásukról bizony-bizony sokat ártottak a sportnak.
Az edzés 1. Miután a sport gyakorlása alapvető emberi jog, és a diszkrimináció semmilyen formája — akár országra, személyre, fajra, vallásra, politikai, nemi hovatartozásra vagy bármilyen más hátrányos megkülönböztetésre vonatkozna — nem egyeztethető össze a sport eszmeiségével, ezért az edző elítéli a hátrányos megkülönböztetés minden megnyilvánulását, és határozottan fellép azok ellen. 2. Az edző a sportoló személyiségét, emberi méltóságát tiszteletben tartva végzi munkáját. 3. Az edző a sportoló jellemző sajátosságait (mentális és fizikai adottságok, életkor stb.) figyelembe véve fogalmazza meg a sportbeli célkitűzéseket, s azok eléréséhez túlzott mértékű lelki vagy testi ösztönzést ne alkalmazzon. 4. Az edző döntéseit a sportolóval együttműködve, a sportoló érdekei és adottságai türelmes és megértő figyelembevételével, megfelelő határozottsággal hozza meg. 5. Az edző nemcsak a sporteredményekért, hanem elsősorban a sportoló testi és lelki épségéért is felelős. A sportoló egészségét semmilyen módon nem veszélyeztetheti! Amennyiben egészségkárosító megnyilvánulást tapasztal, azzal szemben határozottan és a veszélyeket ismertetve szükséges fellépnie. 6. Az egészséget veszélyeztető tényezők között kiemelkedő jelentőségű tiltott teljesítményfokozó (dopping!) szerek alkalmazása. Az edző a doppingolást elutasító, egyben felvilágosító magatartással lépjen fel. A felvilágosításnak ki kell terjednie a dopping súlyos, egészségkárosító hatására, továbbá arra, hogy a tiszta, becsületes versenyszellemben az egyenlő esély elvének sem felel meg a teljesítményfokozó szerek alkalmazása. 7. Az edző a doppingolásra utaló jelenségekről köteles haladéktalanul tájékoztatni a sportszervezet illetékes vezetőit. 8. Az edző nem tesz megkülönböztetést a sportolók között, magatartása mindig az őszinteségre, egymás tiszteletben tartására ösztönözzön. A kevésbé tehetséges, de a sportágat a sport szó eredeti értelmében (öröm, játék, szórakozás) szolgálni kívánó sportolónak az adottságait is figyelembe véve végzi edzői munkáját. Az egyénekre szabott fejlesztő feladatok nem jelenthetnek megkülönböztetést. 9. Az edzői tevékenység — mint a példamutatás egy formája — meghatározó lehet a sportoló személyiségfejlődésében, amelynek további jelentős hatása lehet a sportolói pályafutás befejezése után is. A jó példa pozitív hatással van az adott közösségben (egyesület, szövetség stb.) az együttműködésre, és a szűkebb közösség keretein túl is képes befolyásolni, erősíteni a társadalmi kapcsolatokat. 10. Az edző az idővel való gazdálkodásban legyen következetesen pontos! Alaposan megfontolt kijelentéseihez, ígéreteihez és követelményeihez tartsa magát, és ezáltal hasonló magatartást várhat el sportolóitól. Követelményeinek megváltoztatása, módosítása csak megfontoltan és indokoltan történjék. Pályatársak, kollégák 1. Az edző magatartását a pályatársaival (edzők, játékvezetők, versenybírók stb.) való viszonyában is az egyén tisztelete, az értékek elismerése, a társaktól tanulni akarás, a szerzett tudás és a tapasztalatok kölcsönös átadása, másokkal megosztása jellemezze. Ezért: — az ellenfél edzőjét becsüli, nem ellenségként kezeli, és ezt tudatosítja a sportolóban is — más edző sportolóját nem ösztönzi edzőváltásra, de edzőtársa és a sportoló kérésére, velük együttműködve szükség esetén közreműködik az edzőváltásban — nyílt, őszinte, kollegiális viszonyt, munkakapcsolatot tart — érdeklődik a pályatársak munkája, módszerei iránt — nyitott, együttműködő magatartással fogadja a pályatársak szakmai észrevételeit, szakmai véleményét, s a pályatársak munkájáról, eredményeiről tapintattal, de építő jelleggel közli velük — az ellentétes nézeteket toleránsan, a tényekre építve fogadja, illetve közli pályatársaival — a játékvezetők, versenybírók döntéseit tiszteletben tartva teszi meg indokoltnak tartott, szabályokban rögzített szakmai intézkedéseit (fellebbezés, felülvizsgálati kérelem stb.). 2. Az edző feladatai sikeres teljesítése érdekében folyamatosan együttműködik a kapcsolódó szakterületek (orvostudomány, pedagógia, pszichológia stb.) képviselőivel. 3. Az edző sportszervezetét, sportolóit, a hivatását méltó módon képviseli a pályatársak és a nyilvánosság előtt. Magatartásával erősíti a sportszervezet, pályatársak, sportolók jó hírnevét. A tömegtájékoztatás számára is a titoktartás, a személyiségi jogok figyelembevételével, de nyitottan rendelkezésre áll a korrekt tájékoztatás érdekében. Az esetleges téves tájékoztatás vagy híradás esetén is nyílt, belátó, őszinte, sportszerű magatartással teszi meg észrevételeit.
