Úgy cselekszenek, mint akiknek nincs vesztenivalójuk, mint akiket nem izgat a jövő. Igaza lehet annak, aki azt javasolta, hogy ne lehessen vezető az, akinek nincs családja, gyermeke. Mert annak holnapja és féltenivalója sincs, és bátran csinálhatja a bajt, úgyis mások isszák meg a levét. Pedig tudjuk: az anyaság, apaság nemesít, jobbá tesz. Kivéve, ha jön a pénzért vehető mámor, okozza azt alkohol, drog, hatalom vagy bármi más kitaláció. Az okostelefontól, mesterséges értelmességtől a mindenáron uralkodhatnékig. Nem könnyű tehát az élet ma. Mindig észnél kell lenni, mert iszonytatóan nagy a kísértések hada. És mindig kitalálnak újabbakat. Szülőnek lenni ma – éppen ezekért a dolgokért – emberpróbáló feladat. De a legszebb, a legfelelősebb létező dolog mégis.

De hagyjuk kicsit az idegbeteg világot. Adjunk hálát, hogy a Kárpát-medencében élünk. Egy olyan városban, ahol nagyjából mindenki ismer mindenkit, így tudva tudja, kinek lehet hinni, kinek meg egy szavát sem. Itt relatív béke van. Csak néha zavarja meg a csendet egy-egy kapucsengő, és jelenik meg a résben egy „ajándék zacskós” kéz, s nyomulna utána mézbe csomagolt méreg: a hazugság. „Ezek mindent elloptak, nem történik semmi, majd mi egy hónap alatt megcsinálunk mindent! Ránk szavazzanak!”

Hogy valakiknek ennyire kelljen a hatalom?! Mindegy, hogy milyen pártszínekben, csak ott lenni, csak el nem engedni a lehetőséget! Sóvárkodva, lopakodva, nyálcsorgatva, somolyogva, lihegve és acsarkodva, csak a koncért marakodva. Isten mentsen tőlük. Meg a helyiek tisztánlátása. Át nem verhetősége. Mert ők tudják, hogy volt covid, volt gazdasági válság, háború van a szomszédban, azaz meggondolandó minden fillér kiadása. Ebben a gazdasági helyzetben egy ócska garas is aranyat ér, ennek eltulajdonítása meg nagy gazemberség. Anyaországi balos hölgy volt a Szent György Napokon. Nem éppen Erdély-imádó. Sugárzó mosollyal jött vissza: jól öltözött, székely-magyarságukra büszke, mosolygó emberekkel találkozott, és úgy érezte, most értette meg, miért megtartó erő Erdély.

Adjunk hálát megvilágosodásáért, és fohászkodjunk a júniusi helyes ikszelésért. Jó választó kedv, tiszta elme, felelős döntés kell mindehhez. Mely döntés remélhetőleg békét eredményez és a tiszta kezek országát hozza el.

Ja, és remélem, nem előre ittam a medve bőrére, amikor így beutópiáztam. De jólesett!