A felelőtlenség, a gyávaság, a szégyenteljes, közveszélyessé váló taktikázás, játszadozás az ország és az állampolgárok sorsával, a mérhetetlen hatalomvágy és a gátlástalan cinizmus lesznek a mindenkori román vezetés fő jellemzői. Ilyenek az ország vezetői, ilyenek lesznek minden szinten a képviselőink.

Nekünk, magyaroknak azt szánják, hogy végleg elvesszünk, felmorzsolódjunk a román tengerben, a globalizálódó Európában. Ráadásul, ha még tovább folyik ez az áldatlan magyar–magyar versengés, senki nem fog nyerni. Mindannyian veszíteni fogunk.

Szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy azt tehetsz, amit akarsz, hanem hogy jogod van azt tenni, amit kell. Mindhárom magyar párt vezetőinek, ha felelősnek érzik magukat az erdélyi magyarokért, sürgősen tárgyalóasztalhoz kell ülniük. A sértődöttség, a nemzeti demagógia ideje már rég lejárt. Cselekedni kell közösen, összefogva, mert a román gőzhenger nagyon elindult. Mutassuk meg, hogy egy nemzetet meg lehet alázni, országát meg lehet csonkítani, de végleg elpusztítani nem lehet. Hogy a magyarság minden torzsalkodás, belső harc, esetenként a legközönségesebb gyűlölködés közepette sem veszítette el teljesen józanságát és önvédelmi ösztönét. Képes összezárni a sorait, új nemzeti egységet felmutatni. Ehhez azonban nem pártoskodó, szájtépő, folyamatosan kritizáló megélhetési politikusokra van szükség, hanem értelmes, józan gondolkodású vezetőkre. Szűnjenek meg a szekértáborok! A román államhatalom által működtetett úthengerrel szemben egyenként nem tudunk érvényesülni. El fog lapítani mindannyiunkat, ha nem leszünk képesek arra, hogy egymillió magyart felsorakoztassunk egy közös ügy mögé. Egy új erdélyi magyar egység megvalósítása érdekében 2024-ben a romániai magyarságnak ki kell törnie az űzött vad szerepéből, amelybe több oldalról is igyekeznek belekényszeríteni, és bíznia kell saját erejében, saját múltjában, jelenében és mindabban, amit az 1989-es romániai rendszerváltás után elért.

Amit elrontottunk, azt még ma újra lehet és kell is kezdeni. Vissza kell menni addig a pontig, ahol letértünk a jó útról. Újra egységbe kell rendezni sorainkat. Minden magyar egyformán fontos, függetlenül politikai hovatartozásától. Nem versenyezni kell, hanem egységesen fellépni minden fórumon. A magyarokat nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni, mert csak így hozzuk ki egymásból a jót a rossz helyett. Érezzük végre, hogy minden magyar felelős minden magyarért! Lehetünk elégedetlenek vagy elégedettek, de a legjobb lenne józanul, tárgyilagosan szétnézni, leülni, megbeszélni, amit magunk körül látunk, és aztán együtt továbbmenni. Tegyük ezt a Széchenyi által megjelölt úton: a közös építés, az összefogás, a megmaradás útján, mert rab nemzetnek lehet, öngyilkos nemzetnek azonban nincs és nem is lesz soha feltámadása.

Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet. Éppen ezért fogjuk meg újra egymás kezét és menjünk el mind szavazni. Válasszunk minden szinten egy erős, profi magyar érdekképviseletet.

Zsigmond Sándor,
Sepsikőröspatak