A megemlékezésen igét hirdetett Orbán Judit lelkipásztor, aki a Szentírásban található Siralmak könyvéből idézte Jeremiás próféta keserű szavait, és az Izrael népét ért fájdalmakkal hasonlította össze a trianoni diktátum következményeit. Mint mondta, Krisztus előtt 587-ben a babiloniak meghódították Izraelt, a társadalom javát fogságba hurcolták, és úgy nézett ki, hogy nem igazán tudja ezt a csapást a nép túlélni. Aztán Krisztus után 70-ben a rómaiak lerombolták a nép lelkét jelképező templomot. Ezért kerültek annak idején az izraeli nép körében megrendezésre a panaszünnepek.

A mi panaszünnepünkön ne csak azt lássuk, hangsúlyozta a lelkipásztor, hogy milyen helyzetbe jutottunk, hanem azt, hogy mindezek hátterében a munkálkodó Isten mit kínál fel számunkra. Mint mondta, a körülményekhez képest lehetővé teszi, hogy itt, Székelyföldön is magyar nyelven szóljunk, magyar gyermeket neveljünk, és ez inkább arra biztat minket, forduljunk Istenünkhöz, hiszen vele van élet, van folytatás, bárhogy is állnak a határok.

A továbbiakban a Kőrösi Csoma Sándor Líceum diákjai Molnár János tanár összeállításában zenés-irodalmi műsort adtak elő, amelyen Kosztolányi Dezső A magyar romokon és Kányádi Sándor Kérdések című verse, illetve a Halotti beszéd hangzott el. Péterfi Sándor Mátyás X. osztályos diák a Nemzeti Összetartozás Napjáról elmondta: a magyarság számára gyásznap június 4-e, hiszen a trianoni békeszerződés újrarajzolta Magyarország határait, ezáltal a korábbi Magyar Királyság elveszítette területeinek kétharmadát, és a magyar nemzetiségűek harmada idegen államok lakójává vált. „A békediktátum mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális és közösségi/családi traumát okozott Magyarországnak. Felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, az ország lakosságának egyharmada – hárommillió magyar lakos – kisebbségi sorsra jutva idegen hatalom alattvalója lett. Megfosztották Magyarországot ásványianyag-forrásaitól, gyáraitól, vasúthálózata és vasúti járműállománya nagyobb részétől, turisztikai értékeitől, egyetemek, alsó- és középfokú iskolák százai, színházak, múzeumok, nemzeti emlékhelyeink jelentős része a határok túloldalára került. Az új hatalomra fel nem esküdők ezerszám települtek az anyaországba, elszakadva az ott maradtaktól, ami a családi kapcsolatok felbomlását, meglazulását okozta” – mondta, majd hozzátette: a magyar nemzet ezt a traumát mind a mai napig nem tudta se feldolgozni, se megemészteni.

A város vezetői, a református egyház, a magyar politikai pártok, civil szervezetek és intézmények képviselői megkoszorúzták az emlékművet, majd végezetül elhangzott nemzeti imánk és a székely himnusz. A megemlékezésen közreműködött a Kovászna-Vajnafalva Református Egyházközség Hozsanna kórusa Gyerő Katalin vezényletével és a kovásznai 109. sz. Havadtőy Sándor Cserkészcsapat.