Annyi színes rózsabokrot és szebbnél szebb virágot sehol sem őrzött meg e környék, mint Bodok községközpontban, valamint a szomszédos, hozzá tartozó Oltszemen és Zalánban. Nagy község Bodok, sikeres a községvezetése, polgármestere, Fodor István 1990-től irányítja a három települést, s most azt is el kell árulnunk, hogy a „virágosítás” is – többek mellett – az ő érdeme.
Aki a kapujába nem ültetett virágot annak idején, s nem gondozta, annak maga vitt néhány rózsatövet ajándékba, és soha nem felejtette el, hogy ellenőrizze: elültették-e, gondozzák-e? Ez a Fodor-módszer: személyesen látni a dolgokat, ellenőrizni, majd véleményt mondani. Mellette ültem, amikor telefonon „elészedett” egy csoport közmunkást: – Reggel kilenckor keltetek, ugye? – kérdezte. – S már hazamentetek… Még munkát akartam adni! Miért nem szóltatok? Rendben van! Nálam ez nem megy így, annyi órát fogok beírni, amennyit ma dolgoztatok, egy perccel sem többet, s a többit megbeszéljük személyesen, megértettétek?! Végeztem!
A munkafegyelmet nem ő találta ki, de alkalmazza szigorúan. Fodor István 59 éves. Zalánban találtuk a múlt héten, a kultúrotthont készítette elő a szavazásra. Kocsijába ültem, és kezdődött a terepszemle. Igaza van – gondoltam –, amit nem lát az ember, arról ne írjon!
Roth Levente lelkész
Szilvás Zalán városi jegyekkel gazdagodott
Aszfaltos főútja addig a pontig, a Suta alatti kapaszkodóig tart, ahol a munkálatok megállítják, de jutott a modern burkolatból egy-egy mellékutcába is. „A Zaláni patak mentén eddig korláttal ellátott, 950 méter hosszú támfal és hét betonhíd készült – összegezett a polgármester –, s még egy híd fog épülni a Szeg nevű falurészen. Ez két külön pályázat volt a Saligny-programban. De le kell rakni még itt és Oltszemen a szennyvízvezetéket is, s mert nálunk központilag időben nem egyeztethetik a munkálatokat, fel kell törnünk az aszfaltot, s kiderült, hogy majd még a földgázvezetékek vonalán is. A községben a lakosság 80 százaléka igényelné a gázt.”
Zalánban őszi hagyomány a szilvanap, ebben az évben is megtartaná a bodoki elöljáró. Zalán borvizes falu. Több apróbb feltörő borvízforrása van, s az ősz beálltával rendezik a Sutai-forrás helyzetét is. Itt bárki fogyaszthat természetes savanyúvizet, ez egy áldás! Működik a korszerű Vass Panzió, s csak úgy sorakoznak a turisztikai látnivalók: emlékfák, református templom, emlékművek, a Pincevár régészeti lelőhely, régi jeles személyiségek síremlékei, faragott kopja Erzsébet magyar királyné és osztrák császárné emlékére. A gyalogos sétálók kedvére összeszedtünk minden régi adatot, látnivalót a csak szájhagyományban élő zaláni „várról”.
Bodoki utcakép
Fel a Pincevárra!
Ahová a helyiek szerint titkos alagút is vezethetett valaha. Pincevárát a falu dél felőli hegyvonulatának a tetején kell keresni. Ha a faluban erről érdeklődünk, be kell érnünk feltételezésekkel és a népi képzelet szülte hagyományokkal. Azt is hallottam, hogy „az oltszemi kastélyt alagút kötötte össze ezzel a várral”. – Az alagút nem onnan indult, az túl messze van – mondták. – A Séra-kúria pincéjéből vezetett a Pincevár alá – pontosított egykor idős Karácsony László. – Az én gyermekkoromban a Pincevár kőből rakott falai 50–60 cm magasan még látszottak. Úgy mondták a régiek, hogy azt a gazdag Séra és az Apor família építtette (Kolcza István, 79 éves). Apor István Orosz Mihálytól (55 éves) azt hallotta, hogy a tetőn a kálnokiak áskáltak és régi pénzekre találtak. A régi öregek arról is meséltek, hogy a várnak a köveit azok hordák el, akik a közelben házat építettek. Utolsó látogatásom alkalmával örömmel tapasztaltam, hogy a Séra-udvarházat felújították a család kolozsvári örökösei.
Mi az, ami ma ennek a hegynek a tetején látható? A tetőt bozót borítja, amit jómagam is láttam, a közepén egy 2 méter mély, beomlott kövekkel tele gödör van. A mélyedést a gyepszőnyeg alatt jól kivehető, kör alakú kőfalféle övezhette. Átmérőjét 10 méterre becsültük.
Virágsor mindenütt!
A Pincevárat Orbán Balázs is említi. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régésze, Székely Zoltán (1912–2000) 1940 tavaszán ásatásokat is végzett itt. „Néhány középiskolás tanulóval átkutattam a Pincevár-tetőt és mögötte a Csutakos-tetőn lévő sáncgyűrűt is” – írja az 1955-ben kiadott múzeumi évkönyvben. Végkövetkeztetése szerint „az Olt völgye és a Háromszéki-síkság felé mint hadászati megfigyelőhely elsőrendű fekvéssel bír. Az ásatás eredménye alapján azonban nem lehetett római őrtorony, hanem későbbi, közép- vagy újkori építkezés maradványa.” Római őrtoronyra azért gondolhatott a régész, mert néhai Székely János felesége elmondta, hogy a tető szomszédságából égetett cserépből készült „vízvezetékcsövek kerültek napvilágra” (1979). Ehhez hasonlóak több helyen előfordulnak Háromszéken. Utóbb Sepsimagyarósról kerültek elő a falu feletti domboldalból.
A zaláni Várhegy mint helynév 1805-ből ismert, a Pincevár 1869-ből, a Vármező 1875-ből. De hogy itt még egy ellenőrző ásatásra szükség lenne, azt Székely Zoltánnak egy későbbi és meglepetést okozó megállapítása is megalapozza. Ő ugyanis a háromszéki várakról és lakóháztípusokról 1976–77-ben megjelent tanulmányában Pincevárat az árkosi Várheggyel együtt, árokkal körülvett és földgáttal megerősített földvárként említi, és időrendi besorolás szempontjából a vidék legrégebbi várai közé sorolja.
Fodor István, az elöljáró
Oltszemen eredeti szépségében pompázik a Mikó-kastély
Minapi látogatásunk alkalmával ez volt a legnagyobb meglepetésünk. Elnézést kérünk az olvasótól, hogy most nem vállalkozunk a Mikó-kastély bemutatására, ugyanis megtette azt már Benczédi Sándor műépítész és az árkosi kötődésű Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész a 2019-ben megjelent, Az oltszemi Mikó-kastély című közös kötetükben. S nem tesszük annak okán sem, hogy látogatásunk idején javában folytak az épület belső falfestményeinek restaurálási-tartósítási munkálatai, melyek után a restaurálónak és az említett szerzőknek is lehetnek utólagos következtetéseik. Ezzel egy időben megújult a kastély udvarán álló terjedelmes konyha és ebédlő, a mellékgazdaságban készítették a téli takarmányt a versenyparipák számára, s miként Fodor István elmondta: augusztus 2-án veszi kezdetét Oltszemen a fogathajtó verseny.
Lelassult a közlekedés a falun áthaladó országúton, ahol tartós ütemben folyik az aszfalt feltörése és a szennyvízhálózat lerakása. Itt szeretnénk elmondani, hogy a régi oltszemiek a jelenlegi kastély közelében álló és csak kőalapjainak felkutatása-ásatása alapján körvonalazott egykori római katonai tábort és a kastély északi szomszédságában elterülő helyet, a Vármegét egyszerűen Vár néven emlegették. Annak idején sikerült megszólaltatnunk Fazakas Béla 83 éves nyugalmazott oltszemi tanítót, aki 1979-ben elmondta, hogy „az egész Mikó-bennvalót, az egész uradalmat régen várnak nevezték az oltszemiek”. Czintos Ferenc bátyánk (80 éves) is ezt erősítette meg: „Amikor a kastélyba mentek munkára a falubeliek, azt mondták, hogy megyünk dolgozni fel a várhoz.” Voltak, akik azt mesélték, hogy a régi „épület köveiből” (ez lehetett a katonai tábor – szerk. megj.) kúriát építtetett a Mikó család, s még az egyik bástyáját is újrarakatták. A „vár” természetesen elpusztult, s érdekes, hogy a szájhagyomány szerint a Herecz-tetőn álló egykori Mikó- (Herecz) vár köveiből építtette a most újuló kastélyt a faluban zsarnoknak nevezett gróf Mikó Miklós.
Megújulnak a régi falfestmények
Az oltszemi Mikó-kastély Erdély egyik gyöngyszeme lesz, mellette pedig egy korszerű lovas tábor körvonalai rajzolódnak ki. Eltűnt az egykori oltszemi római tábor, amely a római hadászati elképzelés alapján az Olt-szoros lezárását, a Csík felé tartó út védelmét szolgálta. Ez volt ugyanis a római határvédelemnek az Olt völgyében található, legészakabbra előretolt pontja. Zágoni Aranka Györgyöt (1737–1817) felette érdekelte minden helyi régiség. Őhozzá címezte levelét Oltszemről Gaál Miklós 1795. december 15-én, melyben leírja, hogy a kastély udvarán egy olyan, cserépből készített tárgyat talált, amely nem lehetett más, mint egy római kori szökőkút maradványa. „Benne két egész cserép kanális cső találtatott, egybejáró, de oldalul is megtaláltatott a kanálisa a földszínéhez közelebb, amelyen gondolom a víz deriváltatott az erdőn levő gazdag jó forrású víz felől… Örvendenék, hogyha a méltóságos Úrnak s ahhoz értő jó barátainak kedves sepeculatiokat szerezhettem volna…”
A Székely Nemzeti Múzeum 1942-ben, 1949-ben és 1968–1970-ben, valamint 1978–1988-ban végzett feltáró munkálatokat a kastély belterületén. Fény derült arra, hogy a Mikó-uradalom magában foglalta az egész 142×92,5 méter nagyságú katonai tábort. Itt találták meg Traianus császár nagy bronzérmét, ami azt is bizonyítja, hogy a megyénk területén lévő katonai táborok az ő uralkodása alatt már álltak. Érmék, ládaveretek, bélyeges téglák alapján építési idejét a Kr. utáni II. század első felére, feladásának idejét pedig a III. század közepére tették a jelentések. Ekkor írta Székely Zoltán: „feltehető, hogy a kárpok betörése idején a keleti határvonal többi erődje is elpusztult”.
Oltszem határában több helyen tör fel a borvíz, a legismertebb forrás a vasúti pályatesten túli, melyet a bodoki polgármester felújíttatott, s lúgos-savhajtó vizéért messzi földről is ide látogatnak.
Szépül a kastély
Bodokon korán kelni bevett módszer
A település nevét egykoron palackozott szénsavas ásványvize röpítette világgá. Matild név alatt hozták kereskedelmi forgalomba mint a vidék egyik legjobb asztali vizét. Hajdanában ez a borvíz a faluközösség tulajdonát képezte. 1802-ben a forrást fából készült köpűbe foglalták. Később az egyház bérelte, és a víz árából egy néptanítót fizettek. 1872-ben éppen kilenc falu osztozkodott jövedelmén, és megszületett minden idők egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb tulajdonosi formája, a Bodoki Borvíz Közbirtokosság. A primitív korsódugaszolás 1888-ban szűnt meg, amikor a kászoni származású György József bérbe vette a forrást és 18 lovas szekérrel kezdte szállítani a vizet. 1896-ban egy bukaresti kiállításon I. Károly román királytól a bodoki palackozott víz aranyérmet kapott, ugyanis a királyi udvart is a cég látta el ásványvízzel. A Matild korabeli címkéjén megjelenik a magyar Ezredéves Kiállítás érdemérme. A tulajdonos előbb a híres Hankó Vilmossal, majd pedig Victor Babeș orvosprofesszorral „vegybontatta” a bodoki vizet. Ekkor kapta a forrás a Matild nevet. György Józsefnek, a tulajdonosnak ugyanis nem volt gyereke, ezért unokahúgáról nevezte el a kutat. Igen szelíd és jólelkű leányzó lehetett, mert Szent Matild – a lutheránus szászok/németek körében – mint a jóság, a szeretet és az adakozás szentje jelenik meg.
Később, 1905-ben a Matild-víz a Székely Kiállításon is aranyérmet kapott. A 16 munkással dolgozó palackozó napi 1500 üveg borvizet palackozott. Ilyen állapotban találta az üzemet az első világháború. A román közigazgatás megerősödése után a brassói Georg Fleischer borkereskedő veszi át az üzemet. A Matild-címkéről lekerül a magyar Szent Korona, és helyette megjelenik a román királyi címer, a fiatal Mihály király arcképe, majd a túl magyarosan hangzó Matild helyett a Clotild név kerül a címkére. Fleischer palackozott borvizét a két világháború között eljuttatta Görögországba, Bulgáriába és Egyiptomba is. A négy nyelven nyomtatott címke a bodoki borvizet a híres francia vízzel rokonította. Felirata: Valódi Román Természetes Vichy.
Később a palackozó idegen kezekbe került, jelenleg 0,33 literes üvegekben gyógyvízként találtunk rá a brassói piacon. Bodok faluközössége ragaszkodik ehhez a borvízhez, nem mond le arról az igényéről, hogy újra birtokába vehesse, ennek is eljön majd az ideje – jelezték.
Százegy évest köszöntöttek
Munka munkát követ
A községvezetésnek volt és van gondja arra, hogy arányosan fejlessze a hozzá tartozó településeket. Jelenleg a telkesítéssel vannak elfoglalva – tudtuk meg.
– Lassan oda fogunk jutni – mondta Fodor István –, hogy nem tudnak terjeszkedni a családok, ezért ez felette hasznos, sürgős és fontos munka. Itt is egyfajta felfordulást jelent majd hamarosan a gáz bevezetése és a községi szennyvízhálózat számára készülő ülepítőmedence megépítése is. Ide gyűjtik majd a három település elhasznált vizét, de az sem lesz baj, ha időközben kiépül az Oltfejen végignyúló fővezeték, majd arra is könnyűszerrel rá tudják csatlakoztatni az ülepítőt.
Az eklézsia tagjai lettek
Templom és iskola
Bekopogtattunk a 830 református lelket pásztoroló Roth Leventéhez, aki tizenkét esztendeje szolgál Bodokon. Belelapoztunk a színes Gyülekezeti Értesítőbe, melyben bőségesen beszámolnak az egyházközség életéről. Mi az elmúlt esztendőből két jelentős eseményt emelnénk ki: a 2023-ban szakemberek végezte dendrokronológiai vizsgálatot, amely szerint a templom régi tölgyfa tetőszerkezete minden bizonnyal 1525-ben épült (2025-ben lesz 500 éves!), és valószínű, hogy ez egyidős a templom gótikus átépítésével, s mint ilyen, Sepsiszék legkorábbi álló tetőszerkezete – olvastuk Tóth Boglárka programvezető sorait. Örvendezésre ad okot az is, hogy ebben az esztendőben Bodok községben tizenkét református konfirmandus fiatal állta körül az úrasztalát.
Ugyancsak a helyi magyar fiatalokra van gondja a helyi Henter Károly Általános Iskolának, ahol egy három esztendőre terjedő pályázattal igyekeznek megakadályozni a fiatalok iskolaelhagyását – részletezte kérdésünkre az iskola igazgató-tanára, Kozma Csaba.
Bodokon nem csak a fiatalokra, hanem a legidősebbekre is gondol a községvezetés. Nemrég köszöntötték virággal és édességgel a 101. évében járó, Oltszem-majorbéli Abod Emmát, akit bodoki lánya gondoz.
