Magyarországon a média, a politikusok és a rendőri vezetők nagyon óvatosak, talán túlzottan is azok, a tragikus veszprémi gyilkosság után — melynek során szíven szúrták Marian Cozma kézilabdázót, s két csapattársát életveszélyesen megsebesítették — még utalni is féltek arra, hogy az elkövetők cigányok lehetnek.
Nem így a szerb és a román sajtó, ahol elszabadultak az indulatok, annyira, hogy a veséjét a késelés után sajnálatosan elveszítő, szerb származású kézilabdakapus édesapja komoran jelentette be, nem bízik a magyar rendőrségben, képtelenek felszámolni a cigány bűnözést, ő viszont bosszút áll fia barátjának halála, a fia és egy horvát társa halálos sebesülése miatt, szabadcsapatot toboroz, és eljönnek Magyarországra igazságot tenni. Bejelentése kissé tragikomikusan hangzik, de ismerve a szerb tapasztalatokat, nem tűnik kósza ábrándnak. Sőt. De nehogy azt higgyük, hogy pusztán a fiaik miatt aggódó szerb apák látják ilyen súlyosnak a magyarországi roma bűnözéstől elvonatkoztathatatlan magyar—cigány együttélési tapasztalatokat és a leszakadó roma közösség jövőjét. Múlt héten A szólás szabadsága című, egyik legnézettebb magyar hírműsorban Spiró György, az ismert dráma- és regényíró állította, hogy Magyarországon, ha tetszik ez nekünk, ha nem tetszik — nyilván, inkább nem, mint igen —, polgárháborús helyzet van a roma bűnözésnek a nyomor és a gazdasági válság miatti erőteljes eszkalálódása miatt, s bármikor összecsapások törhetnek ki, az előítéletek taposóaknái robbanhatnak, és akkor aztán — fejezhetjük be a nem túl illuzórikus, de a valóságos helyzetet könyörtelenül tükröző írói pillanatképet — megnézhetjük magunkat. Hogy a cigány bűnözés terjed, már az ennek hangoztatásáért megrótt rendőrök is mondják. Hogy minden a leszakadó cigány közösségek nyomorúságos helyzetével áll összefüggésben, nyilvánvaló. Most, az elmúlt hetek botrányai és tragikus eseményei után egyre több szociológus teszi fel a kérdést: mi történt az elmúlt húsz esztendőben Magyarországon a romák felzárkóztatásáért?, s szkeptikusan állapítják meg, hogy szinte semmi. A leszakadás felgyorsult, nemhogy csökkent volna. Oda mennek-e a különféle kormányok romák felzárkóztatását célzó pénzei, ahova kell, hiszen több roma önkormányzati vezető ellen folyik jelenleg eljárás a pénzek nem megfelelő elköltése miatt. Magyarul: önös céljaikra nyúlták le a pénzt, s nem arra fordították, amire szánták (!). Eljárás folyik Kolompár Orbán roma vezető ellen is anyagi visszaélések alapos gyanúja miatt. Az előítéletek erősödnek, mert amíg például a miskolci rendőrkapitány kijelentését tényközlésnek tekintjük, de az egyik internetes hírportálon megjelenő szösszenetet (és ilyen ezer és ezer van!) Oláh Ibolya sajnálatos balesetéről már nem! Az énekesnő Az istenek a fejükre estek című világhírű filmbaromság egyik új epizódjában vállalt szerepet, de a forgatás közben beleesett egy folyóba, és botrányosan lelépett. A szösszenet írója megjegyzi: milyen kár, hogy nem fulladt bele, eggyel kevesebben lennének… Nos, kedves olvasó, itt áll meg bennünk ama bizonyos ütő. Mert mi köze van egy rokonszenves énekesnőnek a cigány bűnözéshez? Azon kívül, hogy ő is roma származású. Ennyi erővel Makó és Jeruzsálem közös vonásait is felemlegethetnénk, noha a bölcs magyar közmondás szerint elég távol vannak egymástól… Itt tartunk ma, 2009. február 9-én…
