Az az igazság, hogy a június 9-ei választások előtt csak a helyi polgármester- és megyeitanácselnök-jelöltek ígértek ezt-azt, az európai parlamenti választások jelöltjei nemigen tudtak mondani semmi különösebbet, amiből minden román állampolgárnak némi haszna lehetne (mint például a schengeni övezethez való csatlakozás). Mert ha meg is ígérik, hogy elintézik, és ha az Európai Parlament (EP) is támogatja teljes mell- és szószélességgel, kerülhetnek olyan országok, mint Ausztria vagy Hollandia, amelyek megfúrják a csatlakozást, és az unió főkorifeusai csak vonogatják a vállukat, veregetik a miénket, és biztatnak, hogy mellettünk állnak, mert a mi képviselőink is állandóan mellettük állnak a keserű EP-ben, és úgy szavaznak velük együtt, mint a pinty.

Most viszont eljöhet a nagy ígérgetések, hazudozások ideje, mert a hazai parlamenti és elnökválasztási kampányban nyugodtan meg lehet ereszteni ígéretek garmadáját, és a jelöltek, de a választók is tudják, hogy bármit ígérhetnek (nekik), abból édeskevés vagy semmi sem valósul meg. Mindez senkit nem zavar, és következőkor be lehet ugyanazt mesélni a választóknak, és ők ismét rájuk szavaznak.

Nálunk, Romániában a legjobb elnöknek lenni, mert a kormányzás felelő(tlen)ssége csakis a kormányé. Két együtt kormányzó nagy pártunk (a PSD és a PNL) főnökei, bár korábban közös elnökjelöltről egyezkedtek, végül mégis meggondolták magukat választási győzelmük ünneplése közben. Továbbra is jó nekik így együtt kormányozni szinte ellenzék nélkül, de a nyugodalmas államfői tisztségért mindegyik ringbe szállna. Liberálisék (a PNL) Brassópojánára mentek gyengébb választási eredményeik okozta sebeiket nyalogatni. Ráadásul a főnök, Ciucă koalíciós partnerük, a PSD-s kormányfő, Ciolacu orrára koppintott, mondván: igen fenn hordja (mert sokan rájuk szavaztak), és lám, ő is „emelt fővel, de nem fenn hordott orral” áll a választók elé. Liberálisék ezért úgy döntöttek, hogy saját elnökjelöltet indítanak. A kormányzást viszont csakis közösön képzelik el, egyetlen gondjuk az, hogy megegyeztek ugyan a szeptemberi államelnök-választás időpontjában, de Ciucă szerint a tanévkezdés miatt nem alkalmas az időpont.  

Az lehet a probléma, hogy sok ifjú, aki osztályismétlés miatt eddig nem fejezte be a XII. osztályt, választóvá válik, de az iskolakezdés gondjai miatt nem tud megfelelően a választásokra koncentrálni.

Azt, hogy miként képzelik el az együtt kormányzást, ha az államelnöki tisztségért vetélytársak, sőt, ellenfelek lesznek, nem tudni. Ciucă kijelentette: „olyan ellenjelöltek vagyunk, akik tiszteletben tarjuk a kormányzati viszonyt, a koalíción belüli politikia viszonyok szabályait”. (A végén ezek még egymásnak fognak szurkolni és egymásra szavaznak az elnökválasztáson.)

A PSD azt szerette volna, hogy a koalíció közös államfőjelöltje Marcel Ciolacu legyen, ha nem, akkor ők a NATO főtitkárhelyettesét, Mircea Geoanăt indítják az államfő-választáson. Geoanănak már van gyakorlata az államfőválasztási kampányban, mert olyan jól kampányolt egyszer, hogy majdnem államfő lett belőle. Ki is nyitotta a pezsgőt a győzelem örömére, tőle tanulta meg mindenki, hogy miként lehet egy potyára kidugott pezsgősüveget visszadugaszolni. Pedig jó lenne, ha a NATO-főtitkárhelyettes Geoană lenne az elnök, és Iohannis menne a NATO-ba főtitkárnak, mert szerepcseréjük előtt átadhatnák egymásnak tapasztalataikat.

Közben az AUR-vezetőség is eldöntötte, hogy jelöltjük az elnökségre vezérük, George Simion lesz. Ezek után nekünk, romániai magyaroknak könnyű lesz választani, és szokás szerint a kevésbé rosszra szavazunk. Bár volt, amikor Iohannis esetében azt hittük, hogy jót választottunk, de utólag bebizonyosodott, hogy tévedni emberi dolog, és csak az nem téved, aki nem szavaz. Bár Iohannisra szavaztunk, ő nem lett hálából magyarpárti, így ha George Simionra szavazunk, hátha ő sem lesz magyarellenes...

Fotó: Facebook / Nicolae Ionel Ciucă