Farcádi Botond
A június 9-i választási eredmények megerősítették: a kétezres évek vége felé még látványosan pluralizálódó erdélyi magyar politikába húsz év után visszatérni látszik az RMDSZ hegemóniája. De vajon mit mutatnak e számok az erdélyi magyar politika jövőjéről? Van-e, lesz-e még alternatíva mindazok számára, akik valamilyen okból kifolyólag, ideológiai, világnézeti meggyőződésből vagy éppen bizonyos vezetők személyével kapcsolatos ellenérzések miatt elégedetlenek a szövetséggel?
Az RMDSZ joggal ünnepel: elsöprő győzelmet aratott, és az európai parlamenti választásokon 6,48 százalékos eredményt ért el, ami majdnem 580 ezer szavazatot jelent. Ugyanakkor picit torzít az eredmény: a jelöltlistát a kisebb magyar pártok is támogatták, tehát az 580 ezres számban benne vannak az EMSZ és az MPE szavazói is, illetve viszonylag sok voks érkezett külföldről és a Kárpátokon túli megyékből is. Ezért az erdélyi magyar–magyar erőviszonyokról többet elárul az önkormányzati megmérettetésen a helyi- és a megyeitanácstag-jelöltekre leadott voksok száma. A megyei önkormányzati listák esetében az RMDSZ 6,99 százalékos eredményt ért el közel félmillió – tegnap délelőtti állás szerint mintegy 493 ezer – szavazattal, az Erdélyi Magyar Szövetségre kb. 16 700-an voksoltak, a Magyar Polgári Erőre pedig 1750-en. A helyitanácstagjelölt-listák esetében is hatalmas a különbség, még ha kissé csökken is a szakadék: az RMDSZ 471 ezer voksot gyűjtött be, az EMSZ mintegy 30 ezret, az MPE 4800-at. Ha ez utóbbi listát, a „legszorosabb” eredményt nézzük, azt látjuk, hogy a két kisebb magyar párt együtt sem éri el a magyar szervezetekre leadott szavazatok 10 százalékát: valahol 7 százalék körül járnak az RMDSZ 93 százalékával szemben.
Hogy e számokat, arányokat, eredményeket ki és miként értelmezi, az nyilván pártállástól, politikai szimpátiától függ. Az mindenesetre egyértelmű: nincs szükség két olyan, az RMDSZ-szel szemben alternatívát kínálni akaró pártra, amelyek lényegében semmiben nem különböznek egymástól. Az MPE-re leadott elenyészően kevés szavazat azt mutatja: az RMDSZ-ből kiábrándult vagy a szövetséggel szemben kritikus erdélyi magyar szavazók nem értik, nem díjazzák, hogy újabb párt alakult azon a mezőn, ahol amúgy is kevés babér termett. Az MPE-re leadott szavazatok száma egyszerűen túl kevés ahhoz, hogy komolyabb igényeket fogalmazhasson meg országos kérdésekben. Amúgy a két kis párt együtt is gyenge eredményt tud felmutatni, az RMDSZ számára országos megmérettetésen inkább a politikai marketing szempontjából fontos együttműködni velük, semmint tényleges erejük miatt – bár tény, hogy az ő 35 ezer voksukra is szükség lesz a parlamenti választásokon.
A számok tükrében tehát az látszik, hogy országos ügyekben egyszerűen nincs helye, jogosultsága, s a választók nem is igénylik a magyar–magyar versenyt, az RMDSZ visszatalált a közösséghez, a választani akaró erdélyi magyarok legnagyobb részét sikerrel szólította meg. Helyi szinten viszont lehet keresnivalójuk mindazoknak, akik elégedetlenek az RMDSZ-szel. Így alighanem az önkormányzatok maradnak a sok sebből vérző erdélyi magyar pluralizmus egyetlen továbbélési terepei. Ebben viszont nem feltétlenül a felülről szerveződő, az RMDSZ országos politikáját kifogásoló pártoké lesz a főszerep – az MPE gyenge szereplése legalábbis ezt sugallja –, hanem a helyi ügyeket előtérbe helyező, alulról szerveződő mozgalmaké, szervezeteké vagy akár független jelölteké. Ilyesmire Háromszéken Nagybaconban látunk példát, ahol független polgármesterjelölt győzte le a tisztségben levő RMDSZ-est.
Fotó: Albert Levente
