Az ötnapos tábor ideje alatt a résztvevők megismerkedhettek a háromszéki templomok festett kazettás mennyezeteinek mintakincsével, a használt minták/motívumok jelentésével és történetükkel. Meglátogatták a zabolai református templomot, melynek mennyezetét 1752 óta fenyődeszkából készített 124 festett kazetta díszíti és a kézdimartonfalvi református templomot, amelynek kazettás mennyezete 1754-ben készült késő reneszánsz stílusban.

A programok alkalmával a táborlakóknak lehetőségük volt közelebbről megismerkedni Háromszék népi kultúrájával. Ebben Szőcsné Gazda Enikő, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzos szakembere volt segítségükre a háromszéki festett kazettás mennyezetekről szóló előadásával. Kerékgyártó Emese a festett bútorokról és a 2020-as válaszúti táborról tartott előadást, ahol a zabolai református templom festett mennyezetének mintáit dolgozták fel. Mint lapunknak elmondta, ezúttal szintén a zabolai templom mintakincsét dolgozták fel, csak kisebb kazettákra, és úgy látta, hogy a tábor résztvevői jól teljesítették a kitűzött célokat, feladatokat, sőt, egyes bútorfestők, a hagyományos pasztell-színeket betartva, saját egyéniségüket is belevitték a munkába.

A táborban rendhagyó énekórát is tartottak, amelyen István Ildikó, a sepsiszentgörgyi Művészeti és Népiskola tanára háromszéki népdalokat tanított. A zabolai Csángó Néprajzi Múzeum meglátogatása során Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár tartott igen érdekfeszítő előadást a bútorfestés történetéről és a festett hozományos ládákról, majd bemutatta a múzeum festettláda-gyűjteményét. Ismertette a bútorfestés történetét a XIV–XV. századtól napjainkig, beszélt minden magyar tájegység jellegzetes bútorfestési hagyományairól, és elmondta, milyen (kölcsön)hatása volt a szász bútorfestésnek egyes magyar vidékeken.

A tábornak a Mikes-kastély adott otthont, mely Stefán-Dobai Katalin szervező, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány irodavezetője szerint kitűnő hangulatot és alkotókedvet biztosított a táborozóknak.