A kézdivásárhelyi tanács döntése alapján a Pro Urbe díjat olyan személy kaphatja meg, aki betöltötte a hetvenedik életévét s a közösség érdekében dolgozott. A szabályzat múlt évtől úgy módosult, hogy az elismerést minden évben egy személy kaphatja meg, idén Borcsa Jánost nevesítette a díjra Kocsis Károly, Dávid Sándor, dr. Gáspár Zsolt, Szőllősi Tamás és Hegedüs Ferenc.

Az átadáson a kitüntetettet Szőllősi Tamás méltatta. „Megsüvegelendő egy közösség azon szándéka, hogy megbecsüli és díjazza maradandó értékeket alkotó, teljes életművet létrehozó tagjait. Borcsa János személyében Kézdivásárhely egy olyan kiváló embert tüntet ki Pro Urbe díjjal, aki sohasem puszta munkahelyi kötelezettségnek tekintette munkáját, hanem szakmai tudását felelősséggel adta át és alkalmazta bárhol is élt, dolgozott, aktívan hozzájárulva a közösség szellemi táplálásához. Csendes, szerény, de ambí­ciókkal, alkotói vággyal megáldott, kitartó, igényes embernek ismerjük. Jelenleg nyugdíjas, feleségével Kézdivásárhelyen él, Imola lányuk a szülők hivatását viszi tovább, egy személyben gyógyszerész és író. Borcsa János az irodalmat választotta hivatásául, hitvallása szerint naponta kell tenni azért, hogy célba érjen az ember” – mondotta méltatásában.

Bokor Tibor polgármester a díj átnyújtása előtt így fogalmazott: különleges alkalom részesei a jelenlévők, amikor Pro Urbe díjat adnak át egy kiemelkedő közírónak, irodalomkritikusnak, publicistának és helytörténeti búvárkodónak, akinek munkássága példaértékű és inspiráló. „Borcsa János íróként, közíróként nemcsak városunk, hanem az országhatárokon átívelő magyar irodalmi élet jeles szereplője. Lenyűgöző tájékozottságról árulkodó művei kevésbé szokványos gondolatokat ébresztenek, izgalmas történeteket elevenítenek fel, kivételes nyelvi érzékenységet tükröznek. Írásaival olyan világot tár fel előttünk, amely egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat, miközben igazságok és érzelmek között lavíroz. Példaértékű az a hozzáállás, amivel például Boér Géza irodalmi hagyatékát gondozza, amiként a kortárs klasszikusokhoz viszonyul, vagy éppen a fiatal tehetségeket istápolja, segítve kibontakozásukat. Kritikái szakmai alaposságukról, objektivitásukról és a művészi értékek iránti elkötelezettségükről ismertek. Az a fajta felelősségtudatos elemző, akinek, ha mondanivalója van valamiről, akkor azt le is írja, óvatosan ötvözve a bírálatot a bátorítással. Az a fajta író, aki tudja, hogy a mondatnak az tesz jót, ha dolgoznak rajta” – mondotta a polgármester.

Borcsa János megköszönve a kitüntetést, azt mondta: úgy véli, nem véletlen lett szülőhelye Kézdivásárhely, minden embernek meg van szabva, hogy hol jön világra, és ő abban a szerencsés helyzetben van, hogy a céhes városban született, itt tanult, dolgozott és dolgozik feleségével együtt. „Belső hangokra hallgatva dolgoztam, mint az írásnak elkötelezett ember, de egy adott helyzetben azt is felismertem, hogy ezt a térséget könyvkiadóként is be tudnám kapcsolni egy tágasabb kulturális térbe. Meggyőződéssel vallottam addig is, hogy irodalmunk jó művei erősebbé teszik az olvasót emberségben és magyarságban. Ez a meggondolás is arra indított, hogy létrehozzam és működtessem az Ambrózia Kiadót, amely olyan szellemi értékeket tesz hozzáférhetővé, melyek vagy szerzők révén, vagy tárgyuknál fogva kapcsolódnak Kézdivásárhelyhez, illetve a felső-háromszéki kistérséghez” – hangsúlyozta.

A díjátadáson szavalattal közreműködött Kiss László színművész, Dimény Kata és Gáspár Álmos pedig zenés produkcióval emelte az esemény színvonalát.