Közösségi ünnep

Az eseményen számos meghívott és helybeli érdeklődő is részt vett, a karhatalmiak pedig abban segítettek, hogy a roppant forgalmas 11-es országúton alacsonyabb sebességre intették az áthaladó gépkocsikat. A méltóságteljes ünnepségre a Rotary Klub, a Hármas Alapítvány, a maksai önkormányzat, Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében került sor, a kezdési alaphangot a rétyi Kovács András Fúvószenekar adta meg, majd a rendezvényt lebonyolító Nagy Zoltán történész elevenítette fel a Gábor Áronnal és a halála emlékét őrző emlékművel kapcsolatos tudnivalókat, ezt követően pedig sorra szólította mikrofonhoz a szónokokat.

Elsőként a házgazda község RMDSZ-elnöke, Deszke János köszöntötte a vendégeket, köztük Tamás Sándort, a háromszéki önkormányzat vezetőjét, Vargha Tamást, Magyarország Honvédelmi Minisztériumának miniszterhelyettesét, Székesfehérvár országgyűlési képviselőjét, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, a Rotary Klub tagjait, majd megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. „Nem csak március 15-én állunk Gábor Áron tüzérőrnagy, az önálló székely tüzérség megteremtője és főparancsnoka emlékműve előtt, aki a magyar szabadságharc erdélyi küzdelmeinek részeseként vagyonát pénzzé tette, hogy támogassa a szabadságharcot, és a honvédsereg számára ágyúkat tudjon önteni. Hazáját védve a csatamezőn vesztette életét, és itt, az eresztevényi temetőben nyugszik. Hely, amely mára a magyarság emlékhelyévé vált. 1892-ben emelték ezt az emlékművet, amelyet a megemlékezés és a kegyelet emlékeként ez a kopjafarengeteg óv és őrzi. Eredeti terv szerint az emlékmű tetejére egy teljesen kiképzett kerekes ágyút ábrázoló öntvény került volna, sajnos, az ágyú kivitelezése adomány hiányában akkor meghiúsult. És íme ma, 2024. július 4-én, Gábor Áron halálának 175. évfordulóján a Hármas Alapítvány révén az emlékműre felkerült az ágyú. Köszönet és hála érte” – mondotta.

Csoportkép a megújult emlékműnél

Hőseinknek köszönhetjük a békét és szabadságot

Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes elöljáróban azt kívánta: teljen meg még jobban az emlékmű melletti tér kopjafával, hiszen ez azt bizonyítja, hogy van, aki a múltra emlékezzen. „A múlt tiszteletének hiánya az egyénre, de a nemzet egészére nézve is veszélyes dolog, hiszen, ha nincs mire visszatekinteni, ha nem tudunk miből erőt meríteni, akkor az egyén is és egész nemzetünk elveszti a fennmaradásához szükséges legfontosabb tájékozódási pontot. Ezért múltunkra és hőseinkre emlékeznünk kell, mindig, minden korban és időben, és az irányukba meglévő adósságunkat emlékük ébren tartásával és a tisztelet lerovásával törleszthetjük. De nem csak azért emlékezünk a hősökre, mert ez erkölcsi kötelességünk, hanem azért is, mert emlékeztetnek minket arra, hogy van, mit veszítenünk és ezért van, mit megvédenünk. Ma, amikor háborúk dúlnak a világban, ezerszeresen is emlékeztetnünk kell magunkat arra az igazságra: azért lehetünk itt, mert voltak hőseink. A békét és a szabadságunkat is nekik köszönhetjük, és ezért mindkettő megőrzése kötelességünk. A múlt és hőseink tiszteletében is kiemelkedő szerepet töltött be, hiszen Gábor Áron tüzérőrnagy emlékét már halálát követően a 19. század második felében gondosan ápolták" – fejtette ki.

Rámutatott továbbá: ma, elődjeinkhez hasonlóan mi is fejet hajtunk 1848-49 hősei előtt, nem feledjük a bátrakat, akik legyőzték félelmeiket, meghunyászkodás helyett a cselekvést választották, és az egyéni érdekek helyett az összetartozás és az egység erejében hittek. Most tisztelgünk a 176 éves magyar honvédség hős katonái előtt. „Voltak hőseink '48 előtt is, de a mai magyar honvédség eredete 1848 és '49 szabadságharcaiban leledzik, és ma tisztelgünk azok emléke előtt is, akik ezt az emlékművet Gábor Áron halálának helyszínén emelték. 176 esztendővel a forradalom és a szabadságharc kitörését követően ezeknek a hősöknek az életútja példát mutat és identitásformáló erővel bír, nem csak itt, hanem szerte Kárpát-medencében és az egész világon. A mai napon közösen, tisztelettel emlékezünk a bátor tettekre, amelyek nélkül ma nem állhatnánk itt. Gábor Áron híres fogadalma – lészen ágyú – ma másodszorra is valósággá válik, hiszen lészen ágyú az emlékművön is” – mondotta a rendezvény díszvendége.

Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes

A gyalázatot becsületre fordítjuk

Az utána felszólaló Tamás Sándor elsősorban megköszönte az eresztevényieknek, hogy 175 éve ápolják Gábor Áron szellemét, és becsülettel gondozzák, óvják, védik az őrnagy emlékhelyét. „Ez nem volt mindig egyszerű dolog, hiszen 175 évvel ezelőtt, éppen a temetése napján – üldözve a székelyeket – betörtek a faluba a kozákok, és elkövették a legnagyobb gyalázatot, amit katona katonával szemben elkövethet: látták a friss sírhantot, és a lovakkal megtapodtatták Gábor Áron sírhelyét. Az egykori gyalázatot ma becsületre fordítjuk, és itt, a templomkertben felhúzott székely zászló árnyékában, végtisztességtétellel adózunk Gábor Áronnak, a székely nemzet hősének. Tiszteletünk jeléül befejezzük a 19. század második felében megálmodott és 1892-ben felállított emlékművet. Váry O. Péter közíró kezdeményezésére, a háromszéki Rotary Klubok összefogásának és anyagi hozzájárulásának köszönhetően hamarosan leleplezzük az emlékmű utolsó elkészült részét: egy kőből faragott teljes kiképezésű, kerekes ágyút. Emlékezzünk, azokra a székelyekre, akik állva maradtak a vas előtt, küzdöttek utolsó percükig. Azokra is, akik ott haltak meg a csatamezőn. Ígérjük, nem feledjük őket! Ők ébresztették fel a székely nemzet lelkiismeretét. Így, ma az egész magyar nemzet tudja, hogy a 175 évvel ezelőtti szabadságharcunkkal átírtuk a történelmet” – hangsúlyozta a megyei önkormányzat vezetője. 

Papi áldás a megújult emlékműnél

Jövőre meglesz a száz

Az ünnepi beszédeket követően a szónokok, Váry O. Péter és Pap Adolf közösen leplezték le a Bartha Levente magyarvistai műhelyében kőből készített ágyút, majd Balázs Antal fafaragó, az eresztevényi kopjafaerdő „fáit” faragó mester is szólt a jelenlévőkhöz, azt ígérve: ha Isten is segíti, jövő év március 15-ére százra szaporítja a kopjafák számát.

A papi áldások a bölcsőtől a koporsóig jelige alatt zajlottak, Csomós László berecki római katolikus plébános és Dénes Szabó Levente sepsibesenyői református lelkipásztor működött közre, majd az emlékezés és a tisztelet koszorúit helyezték el az emlékmű talapzatán. A nemzeti imáink eléneklését követően a jelenlévők a Benke-kúria udvarára vonultak, ahol szintén koszorúzás történt a Gábor Áron mellszobornál, majd az Anna Gardenben folytatódott a rendezvény: A szabadságharc mécsesei címmel Szebeni Zsuzsa tartott beltéri kiállítás megnyitót a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy jóvoltából, lapunk munkatársa, Váry O. Péter pedig összefoglalta az emlékmű történetét A befejezett síremlék. Gábor Áron végső nyughelyének históriája vetítettképes bemutatója során.

Az ünnepség záró momentumaként Tamás Sándor ajándékot nyújtott át Vargha Tamásnak és Lukács Bence Ákosnak, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa vezető konzuljának, hiszen a politikusnak hamarosan lejár a megbízatása, a megyei tanácselnök pedig ily módon is szerette volna megköszönni azt a szoros együttműködést, ami jó pár éven át zajlott a két intézmény között. A miniszterhelyettes a maga részéről szintén ajándékot nyújtott át Tamás Sándornak és Balázs Antal fafaragónak. 

Váry O. Péter az emlékmű történetét ismerteti