A Sepsiszentgyörgy területén megfigyelt gombák oroszlánrésze fogyasztásra alkalmatlan. Igazán mérgező gombából csak alig néhányat találtam. Közülük most még egy kisebb termetű, gyakoribb fajt mutatok be, mely a nagyobb látogatottságnak kitett övezetekben is megjelenik, és veszélyforrást jelent főleg a kisgyermekekre. Játszótereken, udvarokon a kisgyermekek védelme érdekében mindenképp érdemes átvizsgálni a helyet.
Büdös őzlábgomba
(Lepiota cristata)
A kis termetű őzlábak közé tartozik, alig 3–4 cm széles kalapja fehéres alapon vöröses-barnás pikkelyekkel körkörösen szórt, közepe egységesen barnás. A lemezek közepesen sűrűek, a tönk előtt felkanyarodnak. Tönkje karcsú, töve gyakran vöröses vagy hússzínű. A gallérja fehéres, gyengén fejlett, múlékony, idősen teljesen hiányozhat. Húsa nagyon vékony, törékeny, kellemetlenül szúrós vegyszerszagú. Gombánk jellegzetes (több forrás szerint is a világítógázhoz hasonló) szaga nagyon fontos és megbízható bélyeg.
Egyike azon városi fajoknak, amelyek termésére minden évben lehet számítani. Sepsiszentgyörgyön elég gyakori, termőideje általában júliustól november közepéig húzódik. Nem szereti a magányt. Még a városi környezetben is többedmagával jelenik meg, sőt, néha seregesen is előfordul. Leginkább a nyílt füves területeket kedveli, de feltalálja magát a csupasz talajon is, lombhullató fák közelében vagy akár fenyőfélék alatt, tűlevelek közé rejtőzve. Az Erzsébet park egyik közönséges gombája, több zugában is szokása megjelenni.
Enyhén mérgező ugyan, de őszinte, gerinces faj, mert rossz ízével és kellemetlen szagával időben figyelmeztet, hogy kerüljük fogyasztását – ellentétben a városban még nem jelzett, de a közeli erdőkben nem ritka, ugyancsak júliusban megjelenő „sunyi” gyilkos galócával, amelynek kellemes íze és édeskés szaga nem sejtet semmi veszélyt.
Farkas János
