Érzelmek, érzések – melyeket minősíthetünk jónak és rossznak, viszont mindegyik fontos, és figyelni kell rájuk. Természetesen lehetnek kellemesek vagy kellemetlenek, de ha túlontúl intenzívek, akkor maguk alá gyűrhetnek, ha nem tanultuk meg szabályozni érzelmi állapotunkat.
Érzelmi intelligenciának nevezünk amolyan „gyűjtőfogalomként” minden olyan készséget, mely az érzelmekkel kapcsolatos vagy összefüggésben van velük: saját és mások érzelmeinek felismerése, megértése, kezelése. És mert olyan területeket foglal magában, mint az önismeret, tudatosság, empátia, kommunikáció, kapcsolatok – melyek a viselkedésünk, a megnyilvánulásaink, akár az érvényesülésünk mozgatórugójaként irányítanak bennünket –, ezért valóban hasznos fejleszteni ezen képességeinket.
Életünket meghatározza az értelmi képességünk is, így a tanulmányaink, a tudásunk, a munka terén szerzett tapasztalatok, a ranglétrán elért pozíció, az anyagi juttatás mégsem garancia arra, hogy kiegyensúlyozott, boldog életünk legyen. Az érzelmi intelligenciának ebben van a legnagyobb hozzájárulása az életünk minőségéhez, vagyis hogy önmagunkban, belül miként tudjuk megélni, átélni, illetve feldolgozni a kívülről érkező – és belülről kifelé irányuló – impulzusokat, hatásokat.
Az élet viszontagságai nyomásként tudnak nehezedni ránk, ahol otthonosan kell kontrollálni érzelmi reakcióinkat, melyek lehetnek düh, harag, irigység, féltékenység, fájdalom, csalódás stb. Ezeket megélni, kimutatni „nem illik” – mondták régen, vagy „szégyen a sírás”. Pedig ha besöpörjük a szőnyeg alá, ha nem beszélünk róluk, ha nem jutunk közös nevezőre, ha nem bocsátunk meg magunknak és másnak, a következményei súlyosak lehetnek – mind lelki, mind testi és mentális egészségünk szempontjából, amikor egyszer csak az elfojtásból halmozottan a felszínre törnek.
Ha nyitottak vagyunk érzelmeink megélésére, akkor a pozítiv, kellemes emocionális állapotok gyakrabban és intenzívebben töltik ki napjainkat – nemcsak szívünket, de gondolatainkat is, ami a harmonikus élet alapja.
Ahhoz, hogy érezni „merjünk”, nyitottság és bátorság kell. De ha nyitott a szívünk, akkor sebezhetőkké válhatunk, ha szeretünk/befogadunk, akkor könnyebben bánthatnak. Mégis érdemes szívvel-lélekkel a jelenben lenni és érezni, különben a robotpilóta üzemmódban leélt élet sótlan és ízetlen lesz. Hiszen élni annyi, mint érezni. (Eredeti gondolat: „Élni annyi, mint szeretni” – Hioszi Tatiosz.)
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
