A háromszékiek számára Magyarigen szimbolikus jelentőségű falu, községközpont. Nem azért, mert egy szórványprogram révén e településre is valamiféle figyelem irányul – mintegy kéttucatnyi magyar lélek él itt, a kilencvenes évek eleje óta mostanra gyarapodott a református gyülekezet! –, s azért sem, mert Magyarigen református temploma szakmabéliek szerint Erdély legszebb protestáns temploma, hanem azért, mert Háromszék, pontosabban Felsőcsernáton egyik jeles szülötte, Bod Péter (1712–1769) meghatározó fontosságú irodalomtörténész, író, református lelkész, egyházi jog- és egyháztörténész élete utolsó éveiben lelkészként Magyarigen közösségét szolgálta, síremléke is e faluban található. És ha már századokon átívelő szimbólumok területén barangolunk, megemlítendő, hogy Bod Péter, a kor jeles elméjeként, külföldi tanulmányútja után visszatért szülőföldjére.

A múlt század második felétől Magyarigenben szolgált Szegedi László református lelkész, akiről fia, ifj. Szegedi László református szórványlelkészként, Magyarigen szülötteként egy 1997-ben tartott Bod Péter-konferencián kijelentette: „Amíg ez a templom áll – olvasható a Relatoria.ro (beszámoló az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegyéről) oldalán –, addig reménységünk van, hogy mindent újra lehet kezdeni. Édesapámat sokszor megkérdeztük, hogy értelme van-e egy lelkésznek szolgálni a szószékről, és hirdetni az Igét három-négy embernek, kettőnek vagy üres templomnak. Azt mondotta, ő mindig hisz abban, hogy az Úristen a történelem folyamán számtalan csodát tett, és én is úgy gondolom, ilyen naivsággal hiszek abban, hogy Isten majd betelepíti, és Isten megtölti tartalommal és értelemmel a mi templomainkat, a mi elüresedő, elnéptelenedő falvainkat, és ha ez a reménység megvan bennünk, akkor meg fog maradni Erdélyben a mi nemzetünk.” Hát ezért szimbolikus jelentőségű Magyarigen, nem csupán itt, Háromszéken, hanem Erdély-szerte. Magyar­igen az örök remény megtestesítője.

A magyar igen, pontosabban, a magyar igenek pedig bizonyosságot jelentenek, és e nyár ritka, közösségi értelemben felemelő pillanatára is utalnak: miután a közösségi vágyból valósággá vált a több mint félmillió kimondott magyar igen, e szókapcsolat szimbólumértéke tovább erősödött. Felülkerekedve a magyar igenek politikai jelentésén és jelentőségén, rögzíthető, hogy a június 9-i európai parlamenti és önkormányzati választások után az nyert megerősítést, hogy az erdélyi magyarság még mindig erős, öntudatos, magyar ügyet határozottan támogatni tudó közösség. Ebben az értelemben a közel hatszázezer magyar igen – az EP-listára leadott 579 180 szavazat – nem csupán egy társadalmi és politikai folyamatot tükröz, hanem egy élő közösség erejét jelenti. Életképes, nem csupán múltba révedő, hanem jövőbe tekintő közösség erejét.

Érdemes tehát határozottan kimondani: a hozzávetőlegesen 1,2 milliós lélekszámú erdélyi, székelyföldi magyarság közel hatszázezer voksa példátlan teljesítmény, mely jelzi, hogy e közösség nem csupán felül tud kerekedni kételyen, sérelmen, hiányérzeten, hanem össze is tud fogni. És igen, az erdélyi, székelyföldi magyarok büszkék lehetnek önmagukra. Nem azért, mert jelöltekre szavaztak, hanem azért, mert magyar ügyet támogattak. E magyar igenekkel az is megerősítést nyer, hogy az a magyarigeni hitvallás, amelyet idős Szegedi László konokul és határozottan megfogalmazott – álláspontját továbbra is számosan vallják, hirdetik –, nem a lehetetlenséget, hanem a lehetőséget jelenti.

A magyar igen valójában a jövőt is körvonalazza, a jövőbe vezet. Magyarigen és magyar igen – nem csupán múlt, hanem jövő is tehát: az erdélyi templomkertekben, ahol a nagy elődök síremlékei sorakoznak, ilyenkor, nyáridőben gyermekek táboroznak, kacagnak, rohangálnak, örvendeznek. Élnek, s velük együtt él a közösség is.

Drónfelvétel Magyarigen református templomáról. Fotó: Kiss Gábor