Különben is: olyan útjaink vannak, amelyeken gyalog jobban lehet haladni, mint autóval. Például Predeál és Comarnic között. Autóval egyáltalán nem érdemes útnak indulni déli irányban, mert újabban nappalra lezárják még az Olt völgyét is, mivel az ott az épülő autópálya nyomvonalán (a jelenlegi út fölött) ki kell vágni a fákat, ami nagyon veszélyes. Ezért a favágást csak nappal lehet végezni. (Nem tudom, miért nem bízzák fatolvajokra, akik az éjszaka leple alatt is tudnák vágni a fát „hűvös halomba”?) A forgalom egy része emiatt átterelődik az amúgy is nagyon zsúfolt Prahova völgyére.

Arra gondoltam, hogy csónakot veszek. Ha az Olt völgyén akarok utazni, akkor azzal könnyen le tudok csorogni itthonról az Olton. Ha meg a Prahova völgyén akarok átjutni Bukarest felé, akkor Predeálig elviszem szárazon a csónakot, onnan meg leúsztatok. Moldva felé még csak most kezdték tervezni az autópályát, aminek a nyomvonalát sem lehet pontosan tudni, de valahol itt megy a kertek alatt. Az észak-erdélyi autópályát már vagy húsz éve építik, de elkészülte bizonytalan, mint Joe Biden elnökjelöltsége vagy a macska vacsorája.

Vonattal tán lehetne utazni, sajnos, nyáron korlátozzák a vonatok sebességét a nagy meleg miatt, de legalább a vasúttársaság jó tanácsokkal látja el az utasokat. Legutóbb azt javasolta, hogy mindenki vigyen vizet magával, és el ne feledje a gyógyszereit. Érdemes nyugtatót is vinni, hogy meg ne üsse a guta az utast, ha elromlik, esetleg kigyúl a mozdony vagy késik a vonat.

Különben az autóvezetők is vigyenek magukkal idegnyugtatót és mobiltelefont (hogy legyen, amit sirítni) arra az esetre, ha elakad a forgalom, és esetleg kispárnát, hogy tudjon párat szunnyadni a sofőr vezetés közben. 

Nagyobb távolságokra elméletileg repülővel lehetne utazni, de gyakorlatilag ez is nehezen megvalósítható. Egész Európában káosz uralkodik a repülőtereken. Sok esetben órákat, sőt, napokat kell várni, míg az ember eljut úti céljához. Legutóbb a Tarom légitársaság pilótái hétfőn hajnalban „repülésre alkalmatlannak” nyilvánították magukat. A légitársaság tíz kül- és belföldi járatát törölték. A pilóták szakszervezete közölte, hogy a rossz munkakörülményekre és a vállalatvezetés hiányosságaira akarták felhívni a figyelmet. Sikerült. A vállalat kártérítést fizet az utasoknak és a pilótáknak nagyobb fizetést ad. A pilóták megmozdulása – illetve meg nem mozdulása – 2,5 millió euró kárt okozott, ami egy évre elég lett volna a fizetésemelésük biztosítására. Körülbelül ötven pilóta „betegedett meg” állítólag az alacsony fizetések miatt. (A magán légitársaságoknál kétszer akkora a fizetés.) A kárt az állam fizeti – az adófizetők pénzéből.

A közlekedési miniszter, Sorin Grindeanu megparancsolta, hogy a menedzseri csapat gyorsan egy hatékony újjászervezési elképzeléssel álljon elő, és akiknek nincs hozzájárulásuk a társaság jó működéséhez, azok talpára kössön útilaput. Már néhányszor újjászervezték a Taromot, de mindeddig csak veszteségei nőttek. A vezetőket politikai alapon nevezik ki, akik aztán a nyámjaikat alkalmazzák, így mindenki jól jár, kivéve az adófizető polgárt. (Ez így megy a többi veszteséges állami vállaltnál is.)

A betegeskedésnek keresztelt sztrájk miatt magas küldöttségünk nem tudott a Tarommal elutazni Párizsba, hogy onnan a NATO-csúcsra repüljön Amerikába. Így egy katonai géppel suhant el. Egyedül Iohannis repült a jól megszokott luxusgéppel, a Gulfstream G 550-nel Nagyszebenből megállás nélkül a Washington melletti Andrews légibázisra. (Ilyennel utazik a világ leggazdagabb embere, Elon Musk is.)

Eddig sem nagyon akartam a párizsi olimpiára utazni, de most aztán végképp elment a kedvem. Pedig ha mentem volna, én is egy katonai repülőt vagy egy luxusgépet vettem volna igénybe, mert azok pilótái nem sztrájkolnak. Viszont időközben kiderült, hogy a párizsi repülőtér személyzete sztrájkot hirdetett július 17-re, pontosan az olimpiai játékok előtt. A végén még nem engednének leszállni, ezért nem érdemes kockáztatni.

Fotó: Facebook / TAROM