Ismételten egy borzalmas körülmények között véget ért emberélet az ára annak, hogy az illetékesek felébredjenek, elismerjék az egyébként unalomig ismert tényeket, hogy a túlszaporodott nagyvadak jelentette veszély nem múlt el, az állományt nem tudják ellenőrzés alatt tartani, az eddig foganatosított intézkedések – mint az áttelepítés – nem vezettek megnyugtató eredményre, és nem utolsósorban, hogy a határozottabb fellépés, a döntések elmulasztásának, különböző érvek menti halogatásának súlyos ára lehet. Szomorú, de az is újból igaznak bizonyul: embereknek kell meghalniuk, hogy cselekvésre szánják el magukat egy olyan probléma kapcsán, mely közel egy évtizede megkeseríti az ország egyre több vidéke lakóinak az életét. Vérlázító ugyanakkor, hogy távolról sem az első ilyen esetről van szó, hiszen csak az elmúlt másfél évben több mint félszáz halálos vagy súlyos sérüléssel járó medvetámadás történt, melyek valamiért nem érték el a döntéshozók ingerküszöbét. Nyilván, jobb később, mint soha, de attól a keserű szájíztől nehéz szabadulni.

A kormány tragédia utáni, képmutató jellege miatt amúgy meglehetősen dühítő tüsténkedése kapcsán – mint a korábbi esetekben is – adódik a teljesen jogos kérdés: a közvélemény nyomásának is betudható hirtelen felbuzduláson, vad ígérgetésen túl lesz-e érdemi foganata, eredménye az egésznek? Lesz-e bátorsága a kormány tagjainak, illetve a parlament rendkívüli ülésszakára összeterelendő honatyáknak, hogy a Mircea Fechet környezetvédelmi miniszter, valamint Marcel Ciolacu kormányfő által belengetett intézkedéseknek zöld utat adjanak? Megmarad-e a lendület, vagy megtörik esetleg az állatvédő aktivisták, szervezetek ellenállásán, netán a választási év népszerűség-hajhászásának áldozatává válik, majd a közvélemény háborgásának csitulásával ismét partvonalra kerül az egész?

Talán mondani sem kell, ezek a legrosszabb forgatókönyvek. Hiszen nem csak a Prahova megyei tragédia, de a hasonló korábbi esetek, illetve az egyes térségekben állandósult medveveszély egyértelműen mutatja: már rég nincs amire várni, erélyesebb módon is be kell avatkozni. Tévedés ne essék: épeszű ember nem várhatja el, hogy holnaptól korlátlan vadászatot tegyenek lehetővé, de az is világos, hogy a félmegoldások – mint a problémát csak máshová taszító áttelepítés – ideje lejárt. Nem mellékesen: egy járható utat már korábban felvázoltak Tánczos Barna minisztersége idején, ami akár követhető is lenne, kérdés, hogy lesz-e, aki vállalja.

Nyilván, a Bucsecs-hegységben bekövetkezett támadás 19 éves áldozatát – amint a korábbiakat sem – nem hozza vissza semmilyen intézkedés, ám határozottabb és következetes fellépéssel elkerülhetővé válhat, hogy újabb és újabb ilyen tragédiák forduljanak elő.

Fotó: Pexels