– Milyen volt az edzőtábor? A felkészülési időszakban három mérkőzést is játszottatok: itthon az Unirea Slobozia (1–1), Ausztriában pedig a Ferencváros (4–4) és az Austria Wien (1–3) ellen. Készen álltok a kihívásokra?

– Már itthon, a felkészülés elején arra törekedtünk, hogy jó alapot fektessünk le. Épp ezért az első edzőmérkőzésen érezhető volt a játékunkon a fáradtság, viszont megkaptuk azon a találkozón is a megfelelő terhelést. Ezt követően az edzőtáborban minden adott volt ahhoz, hogy folytassuk a munkát az idényrajtra. Két kiváló ellenféllel is játszhattunk, a Ferencváros és az Austria Wien elleni találkozók is remek erőfelmérőnek bizonyultak. Előbbivel az első játékrészt emelném ki, amikor négy gólt is szereztünk, ezért azt mondhatom, hogy az nagyon jól sikerült. Utóbbival, bár az eredmény nem tükrözi, teljesen jó összecsapást vívtunk, hiszen egy más stílusú és más pontvadászatból érkező együttessel mértük össze tudásunkat.

– A nyár folyamán átalakult a keret, eddig kilenc új játékos csatlakozott a csapathoz. Az elmúlt hetekben sikerült összecsiszolódnotok?

– Némileg átalakult a keretünk, hiszen néhány meghatározó játékos távozott, azonban minőségi labdarúgók érkeztek a helyükre. Akiket kinézett magának a vezetőedző, azok egyértelműen beleillenek a játékrendszerébe, én abszolút bizakodó vagyok az új idényt illetően. Az újak is megismerkedtek Bernd Storck elvárásaival, az elmúlt hetekben pedig sikerült összecsiszolódnunk. Ebbe a csapatba könnyű beilleszkedni, mindenkit a tőlünk telhető legjobban segítünk, illetve az öltözőben nincs belső viszály. Reméljük, hogy amilyen sikeresen zártuk az előző idény végét, olyan eredményesen kezdhetjük az újat.

– Idén januárban igazoltál Sepsiszentgyörgyre, 18 mérkőzésen kaptál lehetőséget, az FC Voluntari ellen pedig az első gólodat is megszerezted. Milyennek értékeled az elmúlt fél éved piros-fehér mezben?

– Kevesebb játéklehetőség után érkeztem Sepsiszentgyörgyre, ugyanakkor kimaradt nekem tavaly nyáron az alapozás is, hiszen csapat nélkül voltam, csak szeptember végén csatlakoztam a ciprusi klubhoz. Nagyon örültem, hogy idén másképp alakult, és az elmúlt időszakban hasznos munkát végezhettem a csapattársakkal, ugyanis ez szükséges ahhoz, hogy a bajnokságra meglegyen a megfelelő erőnlétünk. Szerencsére elkerült a sérülés, ezért minden edzésen száz százalékot nyújthattam. Az idényrajt előtti utolsó napokban a taktikai elemek csiszolásán volt a hangsúly, már nagyon vártuk a bajnokság kezdetét.

– Milyen kollektív és egyéni célokkal vágsz neki az új idénynek?

– Az előző szezonban nem voltam elégedett azzal, hogy csak egy gólt és egy asszisztot jegyeztem. Bízom benne, hogy ezúttal sokkal több találatból kivehetem a részem, hiszen ebből a csapat is profitálhat. Azt gondolom, számunkra reális célkitűzés lehet a felsőházi rájátszásba jutás. Szerintem erre képesek vagyunk, majd utána reméljük, hogy a playoffnak jobb helyzetből vághatunk neki, mint legutóbb. Nyilván mindenki pozitívan áll ehhez, hiszünk abban, hogy jövő májusban sikerül olyan pozícióban végezni, aminek köszönhetően nemzetközi porondon szerepelhetünk. Rengeteg találkozó vár ránk, nagyon hosszú az idény, ezért lépésről lépésre haladunk szerényen és alázatos munkával, ahogy eddig is tettük.

– Bernd Storck vezetőedző az elmúlt fél évben bizalmat szavazott neked. Milyen együtt dolgozni a német szakemberrel?

– Bernd Storck személye nagyban közrejátszott abban, hogy Sepsiszentgyörgyre szerződtem, amit egyáltalán nem bántam meg, hiszen profizmus lengi körül a klubot. Minden játékos aláveti magát annak a munkának, amit a vezetőedző kér, illetve elfogadja azt a stílust, amit képvisel. Úgy gondolom, könnyű vele együtt dolgozni, ugyanis amennyit kér tőlünk, azt vissza is adja. Ha megvan vele a harmónia, abszolút kellemes szakember, akivel nagyon jó együttműködni. Ezt tudják a játékosok is, és mindenki beáll a sorba.

– Jelenleg három egykori magyar válogatott játékos erősíti a sepsiszentgyörgyi klubot, hiszen rajtad kívül Kecskés Ákos és Sigér Dávid is a székelyföldi csapat játékosa. Jelent számodra pluszt, hogy olyanokkal játszhatsz együtt, akiket már korábban ismertél?

– Más országban játszani, még ha többségében magyarok lakta vidéken is vagyunk, nem egyszerű, ezért nagyon sokat segít, ha több olyan játékos van a csapatban, akivel az anyanyelvét beszéli az ember. Már régebbről ismerjük egymást, ez a helyzet pedig komoly pluszt nyújt nekünk, hiszen nemcsak a pályán, hanem a magánéletben is több időt töltünk egymással, közös programokat szervezünk. Szerintem ennek köszönhetően mentálisan kiegyensúlyozottabb állapotba kerülünk, ami a teljesítményünkhöz is hozzáadhat.

– Izgalmas idény elé nézünk, több csapat is komolyan megerősítette a keretét. Mire számítasz, illetve hogyan látod az erőviszonyokat? Szerinted mely együttesek pályáznak jó eséllyel a dobogóra?

– A nyár folyamán több csapat átalakul, a jól teljesítő játékosokat értékesítik a klubok, ahogy tette ezt a SuperLigában érdekelt néhány együttes is. Az a kérdés, hogy a távozókat kikkel tudják pótolni, illetve a vezetőedző mennyi idő alatt rázza össze a rendelkezésére álló keretet úgy, hogy a teljesítmény eredménnyel párosuljon. Bízom benne, hogy egyike leszünk azoknak, akik az élmezőnyben tartózkodnak, mert a bajnokságnak is megvannak a bajnoki címre pályázó együttesei. Ezekkel az alakulatokkal mi is felvesszük a versenyt, természetesen sok múlik azon, hogyan kezdjük az idényt: minden mérkőzést komolyan kell vennünk, nem szabad beragadnunk a rajtnál.

– Az előző idényben a Sepsi OSK címvédőként már a csoportkörben búcsúzott a Román Kupában. Gondolom, azon lesztek, hogy a tavalyi fiaskót feledtessétek.

– A klubnak komoly ambíciói vannak a kupában is, hiszen a végső győzelem indulást jelenthet az Európa-liga selejtezőjében, ezáltal a csapatok nagyobb erőbedobással veszik a küzdelmet. A különleges lebonyolításnak köszönhetően néhány jó mérkőzéssel olyan helyzetbe lehet kerülni, ahonnan már karnyújtásnyira van a döntőbe jutás. Erőnlétileg jól állunk, bírjuk a kettős terhelést, így nem lesz gond azzal, ha hét közben kupameccset, hétvégén pedig bajnokit kell játszanunk.

– Eddigi pályafutásod során 14-szer öltötted magadra a válogatott mezt. Látsz esélyt arra, hogy gyarapítsd a mérkőzéseid számát?

– Napjainkban nagyon erős lett a magyar csapat, ahová rendkívül nehéz bekerülni. Bízom abban, hogy van még jövőm a nemzeti együttesben, bár azt gondolom, hogy egy játékos életében a válogatottság bónusz. Jelenleg elsősorban magamra és a klubomra fókuszálok, ha pedig a teljesítményem meghívóval párosul, akkor nagyon boldog leszek.

– Ha már szóba került a válogatott: mit gondolsz az Európa-bajnoki szereplésről? Ezúttal nem sikerült kijutni a csoportból, emiatt nagy volt a csalódottság a szurkolók körében.

– Szerintem azért volt nagy a csalódottság, mert a válogatott az elmúlt években kimagasló eredményekkel kényeztette el a szurkolókat, emiatt az elvárások olyan magasságokba emelkedtek, ami nem volt reális. A csoportban csak a skót csapat nem volt a magyar elé rangsorolva játékosállomány vagy játéktudás tekintetében, őket pedig egy kaotikus végjáték után sikerült legyőzni. Úgy gondolom, a három pont volt elvárható az együttestől, persze voltak olyanok, akik ennél többre számítottak. A német és a svájci gárda egyaránt a legjobb nyolc közé jutott, így azt mondom, hogy a fiúk nem okoztak csalódást, szerintem büszkék lehetünk rájuk.

– Hogy érzed magad Sepsiszentgyörgyön? Milyen kapcsolatot ápolsz a szurkolókkal?

– Úgy gondolom, hogy nagyon jó kapcsolatot ápolok a körülöttem élőkkel és a szurkolókkal. Kedvesek az emberek, magyarként különleges fogadtatásban részesültem, szinte olyan, mintha hazatértem volna, ezzel pedig megkönnyítették a helyzetem. Jelenleg nagyon jól érzem magam Sepsiszentgyörgyön, még két évig ideköt a szerződésem, így nem gondolok a hosszú távú jövőmre.