A kiállításmegnyitón Dimény Attila, a múzeum vezetője köszöntötte a jelenlévőket, majd Tomos Tünde, a tábor művészeti vezetője mutatta be az idei alkotókat. A kiállított munkák méltatását Hegedüs Enikő művészettörténész vállalta, aki elöljáróban a ló és az ember szoros kapcsolatát, a barátságuk és összefonódásuk történetét elevenítette fel, azt is hangsúlyozva, mekkora nagy dolog, hogy a tábort évről évre megszervezik, nívós alkotások születnek annak köszönhetően, hogy a néhai Tóth Ferenc örökségét lányai tovább­viszik.

„A ló és a lóhoz kapcsolódó tematika minden évben valami újat hoz a művészek számára. A téma mindannyiunknak fontos lehet, hiszen valamennyien szorosabban vagy tágabban érintve, akarva vagy akaratlanul találkozunk a lovakkal, az ember és állat, az ember és környezete pedig időszerű kérdés” – utalt arra, hogy mennyire széles mozgáskört biztosít az élet mindennapjaiban jelen lévő ló az alkotóknak.

Az idei témára kitérve elmondta: nagyon változatos annak a megközelítése, a művészi attitűdök, kifejezésmódok igen különbözőek. „A részletgazdag képek az ősi törzsi és keleti hitvilág elvarázsolt világát idézik, a ló totemállatként való megjelenítése az időn és a földi téren túli szférákat nyitja meg. Végső soron mindenik alkotás egy jelképnek, totemoszlopnak is felfogható, mert alvilági, földi és égi léte összekapcsolja. Számunkra, nézők számára is adott a lehetőség, hogy megtaláljuk bennük azt, ami leginkább megérint, amivel leginkább rezonálni tudunk” – mondotta, gratulálva a művészeknek, akiknek az alkotásait egyenként is bemutatta.

A kiállításmegnyitó zárómondatait a Tóth Ferenc szellemi örökségét továbbvivő legnagyobb lánya, Tóth Ildikó fogalmazta meg, aki a család nevében tolmácsolt köszönetet minden támogatónak, azt is elmondva: számukra a tábor két hete az emlékezésről is szól.

A kiállításmegnyitón közreműködött Gáspár István, a Molnár Józsiás-iskola diákja, aki Carl Czerny- és Chopin-darabokat adott elő zongorán. A kiállítás augusztus 7-ig látogatható.