Az első percekben az angol csapat többnyire hátul próbált passzolgatni, ellenfele pedig a párharcokat bátran felvállalva támadólag lépett fel. A spanyol mezőnyfölény ellenére a kapuk nem forogtak veszélyben, tíz perc elteltével először Nico Williams betörése okozott izgalmat, viszont John Stones blokkolta a lövést. Az idő múlásával a spanyolok még többet birtokolták a labdát, azonban a rivális védelme jól zárt, így helyzetek nem voltak, csak néhány távoli kísérlet. Ennek nyomán az első félidő jószerével úgy telt el, hogy egyik kapusnak sem volt védenivalója, végül közvetlenül a szünet előtt Unai Simon hárította Phil Foden lehetőségét.

Térfélcsere után az első spanyol akció gólt eredményezett Lamine Yamal és Williams összjátékának végén, sőt, nem sokkal később majdnem a második támadás is hasonlóképpen végződött, akkor viszont Dani Olmo nem találta el a kaput. A spanyolok felbátorodtak, néhány perc leforgása alatt több veszélyes szituációt alakítottak ki, mint az egész első félidőben: Álvaro Morata és Williams lövése is góllal kecsegtetett, de mindketten célt tévesztettek. Nemsokára felocsúdott az angol gárda, amit Jude Bellingham próbálkozása jelzett, ennek ellenére a spanyolok jártak közelebb a gólhoz: Yamal jobb alsóba tartó lehetőségét a kapus ravúrral védte.

Bő negyedórával a vége előtt a csereként beállt Cole Palmer pontos lövésével váratlanul egyenlített Gareth Southgate csapata. A hajrában aztán beszorult Anglia, az első meccslabda Yamal előtt adódott, azonban rosszul találta el a labdát, így Pickford védeni tudott, a másodikat viszont a szintén csereként beállt Mikel Oyarzabal már kihasználta. A hátralévő kevés időben egyetlen egyenlítési lehetősége volt az angol együttesnek, akkor egy támadáson belül három is, ám Unai Simón és Dani Olmo mentése után a harmadik kísérlet már fölé szállt. Összességében a végig jobban futballozó Spanyolország megérdemelten diadalmaskodott.

Eredmény, döntő: Spanyolország–Anglia 2–1 (gólszerzők: Williams 47., Oyarzabal 86., illetve Palmer 73.).