Joe Biden ugyanis folytatta volna elnökválasztási kampányát, a Donald Trumppal pár héttel korábban folytatott élő vitán nyújtott katasztrofális szereplése után azonban olyan össztűz zúdult rá, hogy elfogyott körülötte a levegő. A „kilövési engedélyt” napra pontosan jelezte, amikor ugyanaz a mértékadónak és függetlennek tekintett sajtó – a CNN, a The New York Times stb. – indított ellene támadást, amely az elmúlt években kitartóan fáradozott azon, hogy az amerikai elnök romló mentális és fizikai egészségügyi állapotát leplezze. Ezt követően párttársai egy része is nyilvánosan sürgette visszalépését, elfordult tőle a hollywoodi elit, végül a kegyelemdöfést a mögötte álló pénzügyi támogatók adták meg, pénz nélkül ugyanis nincs kampány sem. Joe Biden visszalépése arról árulkodik tehát, hogy demokrácia ide, népakarat oda, létezik Amerikában egy olyan láthatatlan elit, egy olyan nagyvállalkozókból, állami tisztségviselőkből, médiatulajdonosokból és/vagy véleményvezérekből álló informális hatalmi háló, amely akár az elnökkel szemben is döntően képes befolyásolni mindazt, ami Washingtonban történik.

Aztán Joe Biden visszalépése árulkodik arról is, hogy a demokraták belátták: novemberben nincs sok keresnivalójuk a Donald Trump elleni küzdelemben, a fókusz átkerült a soron következő választásokra. Ez abból látszik, hogy Joe Biden kiállt Kamala Harris mellett, s noha hivatalos döntés még nincs a demokraták jelöltjéről, tegnaptól már egymás után sorakoztak fel az alakulat vezetői az alelnök mellett. Mindez első látásra egységet sugall, de inkább szól a Demokrata Párton belüli hatalmi harcokról. Mert igaz ugyan, hogy a legtöbb felmérés szerint Joe Biden támogatottsága alacsonyabb volt a Donald Trumpéhoz képest, ám az eddigi közvélemény-kutatások alapján Kamala Harris eredménye sem jobb. Mi értelme lenne hát versenybe küldeni egy ugyanannyira esélytelen jelöltet, mint elődje, hacsak nem az, hogy a választások borítékolható elvesztése után megszabaduljanak tőle is a Demokrata Párton belüli riválisai?

Ugyanakkor Joe Bidennek nem csupán a visszalépése, de maradása is felvet néhány kérdést, az elnök ugyanis csak az újabb választáson nem vesz részt, mandátuma hátralevő részét azonban kitöltené. Az egyik kérdés, amit a republikánusok is pedzenek: ha valaki nem alkalmas a jelöltségre, mitől marad alkalmas az elnökségre? Kelet-Közép-Európában élőkként, a szomszédunkban zajló háború kontextusában számunkra érdekes lenne annak boncolgatása is, hogy mióta vált saját tábora szerint is ennyire alkalmatlanná a jelöltségre Joe Biden. Szerepet játszhatott-e az orosz–ukrán háború kitörésében az, hogy a néhány éve még a világ egyedüli szuperhatalmának számító ország élén egy szemlátomást gyengélkedő vezető áll? Vajon megelőzhető lett volna-e Oroszország ukrajnai inváziója, ha egy ereje teljében lévő elnök áll Amerika élén? Mi van akkor, ha nem csak szándéka nem volt Amerikának a legfelső szinten tárgyalni Oroszországgal még a háború kitörése előtt, hanem képessége sem, mivel esetleg Joe Biden nem volt olyan állapotban, hogy többórás kétoldalú találkozón vegyen részt az erő nyelvét beszélő orosz elnökkel, mint tette azt a német kancellár, a francia elnök vagy a magyar miniszterelnök?

Nyilván, a mi lett volna, ha... kezdetű kérdéseknek általában nincs sok értelme. Visszalépésével azonban maga Joe Biden nyitotta meg ezeket, létjogosultságuk pedig amúgy is lenne, ha már egy teljes kontinens, egész Európa, benne Romániával, eme nagyhatalom kezébe helyezte saját biztonságát...

Fotó: Facebook / Joe Biden