Hajmeresztő részletek derülnek ki a vasárnap letartóztatott 39 éves férfiról, akit már háromszor jelentett fel egyik tanítványának az édesanyja. A biztos lebukás kedvéért nemi erőszak kísérlete közben ütöttek rajta a laza és színvonalas elemi, délutáni és nyári oktatást ajánló álmentoron, korábban ugyanis bizonyíték híján nem tudtak fellépni ellene.

Most azonban van bizonyíték, sőt, más csontvázak is kiestek a szekrényből, ámbár a kiskorú(ak) megrontásához mérve csak egyszerű szabálysértésnek tűnik, hogy a „zseniképző” intézmény három éven keresztül engedély nélkül működött. Nem is ellenőrizte senki, mert az oktatási minisztérium szempontjából nem létezett; azt nem tudni, hogy például az adóhatóságnál be volt-e jelentve. Egy olyan vállalkozásról van szó, amely meglehetősen sűrűn szerepelt a bukaresti sajtóban, a szászrégeni születésű, hároméves korától állami gondozásban nevelkedett Kristóf Lajos ugyanis kiválóan el tudta adni nehéz múltját, amelyen ugyebár önerőből felülkerekedett. Most már persze egy pedofil szélhámosról szól a nóta, aki szemrebbenés nélkül, fantáziadúsan (alvajárásra hivatkozva) tagadja a tagadhatatlant. Majd meglátjuk, milyen sikerrel.

Amit viszont most sem látunk, az a gyermekekre való odafigyelés. Az álmentor áldozatát ugyanis egyszerűen hazaengedték, mit sem törődve azzal, hogy mit érezhet egy ilyen ijesztő és megszégyenítő helyzetet átélő 14 éves fiú, aki már hosszabb ideje (2022-től) elszenvedője „edzője” visszaéléseinek. Eleve az szemet szúr, hogy a tehetséges és/vagy problémás gyermekek felkarolásával nem az erre hivatott állami intézmények foglalkoznak, hanem a szülők által külön (és adójukon felül) jól megfizetett magániskolák (Kristóf Lajos 2022-ben havi 1200 lejt kért mind a 22 tanítványától), amelyekben – ahogy a jelen eset mutatja – akár éveken át büntetlenül lehet visszaéléseket elkövetni. Egy olyan országban, ahol tavaly közel 18 ezer kiskorút bántalmaztak (a skála az elhanyagoltságtól az iskolai zaklatáson, megfélemlítésen, testi fenyítésen át a nemi erőszakig és rabszolgaságig terjed), és ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, hiszen nagyon sok esetet nem is jelentenek. Minek? A nemi erőszakok alig 20 százaléka kerül bíróságra, és csak 5 százalékuk végződik az erőszaktevő elítélésével. És az állam a bűnvádi eljárás lefolytatásával szinte letudja a maga részét: az erőszak elszenvedői – elegendő szakember és pénz híján – nagyon kevés támogatást kapnak a gyógyulásukhoz, azt is rövid ideig. 

A megelőzésért pedig, azért, hogy ilyen esetek ritkábban fordulhassanak elő, végképp nem tesz semmi érdemlegeset semmilyen hivatal. Amikor kiborul a bili, nagy a tüsténkedés, a felháborodás elültével azonban visszakerül minden a megszokott kerékvágásba, és megy tovább a szekér zavartalanul. A következő bűntettig, amely megint meg fogja lepni az illetékes szerveket. 

Kristóf Lajos. Fotó: Facebook / Amias International School