Az Erasmus+ program részeként az Európai Unió támogatja az oktatást, azon belül is olyan mobilitási programokat, amelyek a nonformális és az informális tanulás útján fejlesztik a kompetenciát. Ezek a programok legtöbb esetben ingyenesek a résztvevők számára és nem igényelnek különösebb előzetes felkészülést.
Nemrég érkeztem haza Lengyelország északi vidékéről, ahol nyáridőben igencsak rövid az éjszaka, és ahol kilenc országból huszonnyolc résztvevő tanult a coaching módszerről. Meghatározás szerint a coaching a coach és az ügyfél (más néven coachee) közötti együttműködés, amelynek célja az ügyfél személyes és szakmai fejlődésének elősegítése. A résztvevőket, így engem is az foglalkoztat, hogy miként legyek jó kísérője embertársaimnak, odaillő eleme közösségeimnek. Különböző elméleti modellek és játékos gyakorlatok, a művészetek, a természet és a mozgás eszközeivel arra készítettek fel, hogyan segítsem a fiatalokat megtalálni saját megoldásaikat bizonyos élethelyzetekben. Nem tanácsadóként, nem is mentorként, inkább kísérőként szereztem tudást és némi tapasztalatot, amivel segíthetek másoknak a saját érzéseik, gondolataik, döntéseik rendezésében. A coaching nem terápia, hanem az adott helyzetből kiindulva mutatja az utat, azaz segít az ügyfélnek, hogy saját maga számára kijelölje azt.
A képzés: adott egy tér, ahol tíz napig együtt eszik, alszik, fejlődik az összeverődött nemzetközi csapat. Ezt a társaságot a főszervező lengyel egyesület (KobieTY) három képzője, huszonöt résztvevő és egy szakács alkotja. A tér egy óriási farmszerű telek tele élettel: kutyák, macskák, lovak, méhek, permakultúrás kert, erdőkert, tavak, libák, hangok, illatok, természet. Ez a felállás és a helyzet, amelyet a szervezők biztosítanak, igazán ideális ahhoz, hogy teljesen ott legyek, a tanulásra és a bennem lezajló folyamatokra figyelhessek.
A napok négy, egyenként másfél-két órás foglalkozásra oszlanak, köztük kisebb szünetekkel és étkezésekkel. A tíz nap alatt két szabad délutánunk volt, amikor teret és időt adtunk a történtek feldolgozásának, értelmezésének, elrendeződésének. Tekintve, hogy a segítő szerep teljes embert, teljes jelenlétet igényel, nagy a hangsúly az önismereten, a személyes tudatosságon és az önreflexión. Ez a munka, együtt a teljesen új, ingergazdag környezettel, feltöltő, de ugyanakkor nagyon igénybe is vesz.
A program íve és a tevékenységek milyensége összhangban volt azzal, hogy ez a néhány napja még teljesen idegen huszonkilenc ember hol tart csoportdinamikai szinten. Meglepően rövid idő alatt meglepően erős kapcsolódások születtek, és tanúja voltam mások tanulási folyamatának is.
De miért támogat az Európai Unió közvetetten az adófizetők hozzájárulásával egy ilyen programot? Nem ez az első alkalom, hogy hasonlóban veszek részt, és minden alkalommal más az élmény, mást hozok haza a tarsolyomban. Ha mégis egy csokorba szeretném ezeket szedni, azt mondanám, ezek az élmények érdeklődőbbé, elfogadóbbá, befogadóbbá, képességeimben magabiztosabbá tesznek. Kompetenciákat fejlesztenek, amelyek a jelenlegi társadalmunkban fontosnak bizonyulnak. Ezen alkalmakkor követem saját tanulási folyamatomat, mindig reflektálok arra, hogy hol tartok ahhoz képest, amit kitűztem magamnak, és megjegyzem az „aha” pillanatokat. Van egy A pont meg egy B pont, amelyek között jó esetben történik valami csoda. Engem ezek a csodák építenek, egy olyan folyamatosan változó kirakósdarabbá formálnak, amely valahol mindig beleillik a közösségeimbe.
Az Erasmus+ programok nem csak diákoknak szólnak, témájuk igen változatos, ezek közül csak egyik a coaching módszer. Minden alkalommal más a téma, más a korosztály, mindenkinek szól, aki kapcsolatban áll a fiatalokkal és a programokon megszerzett tudást kész továbbadni bármilyen formában.
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat ifjúsági irodájában dolgozom, ha valakit részletesebben érdekelnek ezek a programok, ott megtalál.
Ferencz Júlia
