Farcádi Botond
Azért megvan annak a varázsa, hogy az ország legkisebb lélekszámú városa, a szűk másfél ezres Tusnádfürdő a napokban ismét felkerül a világpolitika térképére. Lehet szeretni vagy nem szeretni Tusványost, de tudomást nem venni róla egyszerűen lehetetlen: Orbán Viktor magyar miniszterelnök felszólalásai révén ugyanis a rendezvény és a székelyföldi település neve évek óta szóba kerül a világ legfontosabb fővárosainak kormánypalotáiban.
Orbán Viktor tusványosi beszédeit szemlézik a világ legnagyobb hírügynökségei, és aztán hetekig, nem ritkán évekig beszélnek róla vezető politikusok, elemzők, újságírók – gondoljunk csak az innen útjára indult „illiberális demokrácia” kifejezés világot körbejáró útjára. Ki egyetértően idézi, ki bírálja, ostorozza – tény azonban, hogy általában hatása és következménye van a magyar miniszterelnök tusnádfürdői megszólalásainak. Nem véletlen hát az érdeklődés: szombaton ismét ezrek érkeznek majd Tusnádfürdőre, hogy részt vegyenek Orbán Viktornak a nagyvilágban zajló folyamatokat értelmezni próbáló, Európa és a magyar nemzet előtt álló kihívásokra válaszokat kereső értekezésén.
Az idei felszólalás több okból kifolyólag is különlegesnek ígérkezik. Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnökségét, Orbán Viktor szavaira ezért talán még a szokásosnál is nagyobb figyelem irányul. Kontinensünkön lejártak az európai parlamenti választások, bő három hónap múlva azonban az amerikaiak döntenek arról, ki lesz majd az Egyesült Államok elnöke – Orbán Viktor vélhetően kitér majd e témákra. Ennél is lényegesebb azonban, hogy olyan „békemisszió” után érkezik Székelyföldre a magyar miniszterelnök, amely kezdődött Kijevben és Moszkvában, folytatódott Pekingben és Washingtonban, és amely során a világ legbefolyásosabb, legfontosabb vezetőivel: az ukrán, az orosz, a kínai, a török elnökkel, majd a NATO-csúcson az amerikai államfővel, utána pedig nagy esélyekkel induló kihívójával találkozott. Lehet tehát cáfolni Orbán Viktor bizonyos kijelentéseit, lehet felháborodottan tiltakozni szavai ellen, lehet aggatni rá a legkülönfélébb jelzőket – tény azonban, hogy rajta kívül kevés olyan vezető van még Európában, aki képes arra, hogy pár napon belül a világ főbb, egymástól eltérő nézeteket valló, különböző szövetségekhez tartozó politikai szereplőivel párbeszédet folytasson és mindenütt fogadják.
Erdélyből, Székelyföldről nézve azonban nem csak a nagyhatalmak vezetőivel folytatott találkozói fontosak, hanem azok is, amelyekre Tusnádfürdőn vagy éppen Bukarestben kerül sor a Kárpát-medencei, erdélyi magyar vezetőkkel, román politikusokkal. Mert hozott némi bizalmat, normalitást a magyar–román kapcsolatokban az, hogy Tusványos előtt tavaly Marcel Ciolacuval folytatott megbeszélést Orbán Viktor, hasonló találkozóra remélhetőleg idén is sor kerül.
Békemissziókra ugyanis egyre nagyobb szükség van mind a nagyvilágban, mind szűkebb környezetünkben.
Tusványosi esős pillanatkép. Fotó: Albert Levente
