A rendezvény bemelegítője szombat este zajlott a Ségercz Feri Trió koncertjével, de gerince vasárnapra alakult ki: üzemeltek a különféle portékát árusító standok, ezek figyelmesen el voltak különítve a népi faragómesterektől, akik külön sátrak alá húzódva mutatták be a mesterségüket.

Az árusoknál kézműves piperéktől a nadrágszíjig, könyvektől a különféle tejtermékekig mindent lehetett kapni, az árakat bírálni csak a körülmények figyelembevételével lehet, hiszen egyrészt manapság semmi sem olcsó, másrészt pedig egy kézműves termékkel annak gondosságát is megfizeti a vevő, ami a portékát a nyersanyagtól a piacig végig elkíséri. Ebben az összefüggésben egy kiló juhtúróért az 50–55 lej talán nem is olyan sok, az viszont elmondható, hogy 8–12 lejes árával a főtt kukorica lassan a luxusínyencségek kategóriá­jába sorol át.

A színpadon zajló hivatalos megnyitó előtt a zágoni Ifjúsági Fúvószenekar koncertezett, majd délben 12 órától került sor a huszárfelvonulásra, a sátrak között felvonuló menetet a barátosi Ferencz Ernő Református Fúvószenekar vezette. A nyalka vitézek egyébként a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület tagjai voltak, akik Pál Olivér hagyományőrző huszár hadnagy vezetésével voltak jelen, s bevonulásuk után Gyerő József polgármesternek tettek jelentést: a székely népviseletbe öltözött elöljáró megköszönte, hogy jelenlétükkel is emelték a rendezvény színvonalát, majd megtartotta üdvözlő­beszédét.

Szép számban voltak érdeklődők, nézni is volt. mit

Székelység, összetartozás

Vagyunk, aki voltunk, és leszünk, akik vagyunk! – mondotta felvezetőjében Gyerő József, Kőrösi Csoma Sándor és Mikes Kelemen által megfogalmazott eszmei végrendeletek üzenetével magyarázva a fesztivál megszervezésének céljait és okait. „A 2018-ban útjára indított fesztivál beágyazódott már a köztudatba és rendszeres megszervezésének igénye mint közösségi elvárás hangsúlyos feladat mindannyiunk számára” – mondotta, majd üdvözölte a meghívott politikusokat, községvezetőket, az egyház képviselőit és a különféle civil szervezetek tagjait is.

„A Keleti-Kárpátok tövében, égre törő bércek alján él egy maroknyi tősgyökeres magyar nép, szorgalmas, értelmes, ügyes, utánozhatatlan művésztehetsége mellett erős, mint a szikla-láncolat, mely festői szép völgyeit, aranykalászos rónáit köríti. A nép a székely nép, földje a Székelyföld. A székely fából épít, az építésre használt fát annyi gonddal és ízléssel gondozza fel, hogy bizonyos művészeti fokra fejlesztette a legmagyarabb mesterséget, az ácsságot” – idézte az elöljáró Hankó Vilmost, aki Székelyföld című könyvében írta le ezeket a gondolatokat, de említette Nyirő Józsefet is, aki a székely ház koronájának, élőnek nevezte a székely kaput.

Gyerő József (székely ruhában) és meghívottjai, háttérben a hagyományőrző huszárokkal

A fürdőváros elöljárója kifejtette: e gondolatok jegyében az Orbaiszéki Forgácsfesztivál célja nem más, hogy népi mestereink tudásának láthatóságot adjon, biztosítsa a bemutatkozásukhoz szükséges keretet, ahol „népviseletbe öltözött, daloló fiatalok is megjelennek, ugyanakkor a hagyományos konyhánk ízvilágát tapintható közelségbe hozza, és még ha csak foszlányaiban is, de bemutatja a székely életérzést, létformát, a közösségi lelkületet meghatározó tárgyi és szellemi örökséget, amelyekről Hankó Vilmos és Nyirő József oly gyönyörűen írt az előbb idézett sorokban” – mondotta Gyerő József, aki szerint a rendezvény ugyanakkor az összetartozást hívatott erősíteni az egyre inkább elidegenedő és minket elidegeníteni kész világban. A fesztivál célja „kinyilvánítani ebben a formában is, hogy a múltból merített bizonyosság táplálta jövőbe vetett hittel kitartóan és becsülettel munkálkodva, szellemiekben és anyagiakban gyarapodva méltó székely magyarként akarunk továbbra is megmaradni szülőföldünkön” – summázott a polgármester.

Fúvósok vezették a lovasok felvonulását

Ki kedvtelésből, ki megélhetésért

A fafaragó, szövő, kalapkészítő és kovácsmesterségeket felvonultató sátorsor elején egy csíkszentmiklósi fiatalember, Pál Ákos standja áll, akinek saját internetes oldala is van. Elmondása szerint bár hobbiból indult a tevékenysége, de ma már megélhetésként is körvonalazódik. „Láncfűrészes fafaragó vagyok, táblákat és szobrokat készítek, cégeket mutatok be a munkáim által. Úgy tapasztalom, hogy kezd erre igény mutatkozni, rájöttek, hogy lehet egyedi módon is reklámozni, nem csak hagyományos módszerekkel. Általában láncfűrésszel nagyolom meg a munkadarab 80–90 százalékát, a részleteket kézi marógépekkel készítem el” – magyarázta a népi mesterek sorából ily módon némiképp kitűnő fiatalember.

Bodor János kollégánk és Pál Ákos

Lapunk munkatársa, Bodor János ezúttal a billentyű­zetet vésőre cserélte, standján egy kapuláb faragását mutatta be az érdeklődőknek. Háta mögött két kész munka volt látható, saját magának faragott kapulábak. „Régebb óta faragok, mint újságot írok, valahogy ez hozzánőtt az életemhez, szeretem ezt a munkát, főleg, hogy ez hagyományőrzés, feladatom a hagyományt őrizni és továbbadni. Itt most egy kapuzábén dolgozok, ide készül Kovásznára. Ami a hátam mögött látható munka, az a sajátom, eddig magamnak még nem dolgoztam. Én Vajnafalván élek, úgymond román tengerben, akarok ott hagyni egy jelt, hogy magyarok is élnek ott, népi motívumokkal díszített munka lesz” – mondotta érdeklődésünkre.

Ferencz Botond fafaragó a forgácsfesztiválok állandó résztvevője, már a kezdetektől. Az elején a szervezésben is segédkezett, hiszen tartotta és tartja ma is a kapcsolatot a környékbeli mesteremberekkel. „Önkormányzati képviselőként is nagyszerű dolognak tartottam, hogy ezt felkaroljuk. Hagyományainkat ápolni kell, hiszen ha nincs múltunk, jelenünk sem lesz, a jövőről nem is beszélve” – magyarázta. Hozzáfűzte: aki tudatosan és következetesen dolgozik, az akár meg is tud élni ebből a szakmából, de csak akkor, ha megkéri az árát – nem a munka, hanem a mesterségbeli tudás ellenértékét.

Demes Mihály: a mesterhegedűk kézzel készülnek

Demes Mihály népihangszer-készítő szintén amolyan kakukktojás a jelenlévők sorában, hiszen az asztalánál láttunk kisebb faragványokat, de ezek mellett citerák és hegedűk is ki voltak helyezve. „Hivatásos faragó voltam. Amikor nyugdíjba vonultam, akkor készítettem el az első hegedűt, amihez nagy türelem kell. Amikor az ember egy ilyen munkába vág, nem nyerészkedni akar, hanem a saját gondolatait próbálja kifejezni. Én nem igazán eladásra dolgozom, ez most már hobbi. A hegedű készítéséhez nyugodtnak kell lenni, nem szabad zavarják a készítőt. Időigényes munka, ha csak erre koncentrálnék, egy hangszer kétheti munkát biztos felvenne. A kézzel készítetteket mesterhegedűnek nevezik, azért drágább, mint a sorozathegedű, mert az géppel van megmunkálva, a szálát a fának összetörik. Ebben az esetben a szálat vágjuk a vésővel, és nem törjük össze, ettől lesz jobb a hangja, a fának az évgyűrűjétől” – magyarázta röviden a tudnivalókat.

Szőke Tibor haralyi kádármester harmadszor vett részt a fesztiválon. Apró dolgokkal érkezett, elégedetten nyugtázta, hogy szép az érdeklődés.

Apró lovashoz apró ló dukál

Színes kísérőprogramok

A felsoroltakon kívül még kiállított és bemutatta munkáit Aros Tibor zsindelykészítő, Szabó Mária fakitermelési technikákat ismertetett, jelen volt Bende Tibor kovács, Gocz Benedek és Edit forgácsfonó, Bartók Erzsébet szövőnő, Ferencz Sándor forgácskalap-készítő, Konnát Rita bútorfestő és Konnát László fafaragó is.

A fesztiválon számos programon lehetett részt venni, fellépett a Nemere Néptánc-csoport, a kovásznai Tanulók Klubja magyar táncokat mutatott be, volt favágó verseny, vendégszerepelt a kommandói Horn Dávid Általános Iskola, a gelencei Burusnyán Néptáncegyüttes és a Zabolai Gyermek Néptáncegyüttes, ugyanakkor színpadra léptek a kovásznai Pitypang és Vizitke néptánccsoportok. Koncertezett István Ildikó és barátai, bemutatták Gazda József Mindenek mestere – a falusi tudás könyve című kiadványát, az esti órákban a Csíkmadarasi Népi Zenekar műsorát lehetett megtekinteni, a fesztivált a Tiltott Illés Emlékzenekar produkciója zárta.