A nagygombák termőteste pár milliméterestől kivételes esetekben több méteresig is terjedhet, és akár száz kilót is nyomhat. A rekordméretű termőtesteket azonban nem a hazai, nem is az európai, hanem a trópusi övezet gombái adják.
Például a fák törzsén bevonatot képező ázsiai tapló, a Phellinus ellipsoideus termőteste 10 méter hosszú és 500 kg súlyú is lehet. Amúgy, ezt tartják a legnagyobb termőtestet képező gombának a Földön. A népszerűbb kalapos gombák a taplófélékkel ugyan nem versenyezhetnek, de köztük is akadnak méretes fajok. Ilyen például a Karib-térség esernyő nagyságú (akár 1 méter széles) kalapot növesztő lemezes gombája, a Macrocybe titans. 70 cm-t is elérő kalapjával a tinórufélék (Boletaceae) kolosszusa, az ausztráliai Phlebopus marginatus sem marad el messze tőle.
Nem versenyezhetnek ugyan az előbb felsorolt kuriózumokkal, de Székelyföldnek is megvannak a maga óriásai. Esetünkben, ami a kalap méretét illeti, a bűvös határ jóval szerényebb, 20 cm körül mozog. Az ennél nagyobb gombák hazai mércével már óriásnak számítanak. Közülük pár még az ember által átalakított környezetben, így Sepsiszentgyörgyön is felbukkan olykor. A következőkben ilyen, (kedvező, nem túl száraz időben) főleg augusztusban megjelenő, nagy termetű fajokat mutatok be röviden, melyek magyar nevében ott találjuk az óriás jelzőt.
Óriás bokrosgomba
(Meripilus giganteus)
Korától függően nagyon változatos megjelenésű. A fejlődésnek induló kalapocskák éle kezdetben tompa, lekerekített, később, mikor a közös tönkből már bokrosan elágaznak, szélük elvékonyodik, kiélesedik. A kalapok felülete szemcsés, aprón pikkelyes, előbb bársonyos, majd benőtten szálas, körkörösen sávos, okkeres vagy barnás színű. Termőrétege igen vékony, krémszínű, pórusai nagyon szűkek. Fogásra, sérülésre, hőkezelésre a gomba minden része feketésbarnára színeződik. Élő vagy elhalt, főként lombhullató fák egyéves fehérkorhasztója, a fák tövét, gyökérzónáját keresi.
Sepsiszentgyörgyön sokszor megfigyeltem, de aránylag kis területen, az óriás bokrosgomba mindenikét az Erzsébet parkban kiváltképp a felső sétány mentén lehetett látni, és egy eset kivételével (a pavilon előtti pad egyik lábán), mindig elhalt vadgesztenye-tuskó volt a kiválasztott szubsztrátum. Igazi városlakó, nagy alkalmazkodó képességű gomba. Még az aszfalt nyiladékán is utat tör magának, ha otthont adó tuskóját, gyökérmaradványát netán beépítik.
Fiatalon, mikor még zsenge, ehető. Később rostos, szívós lesz. Ha szűkös időben a gombász kosarába is teszi, mikor hazaér velük, az időközben gyanúsan megfeketedett termőtesteket rendszerint eldobja. Az egyik legnagyobbra növő gombánk, még városi környezetben is képes tekintélyes méreteket ölteni. 30 cm-t is meghaladó gyönyörű csokrai egyes években különleges díszei a központi parknak.
Farkas János